Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)

Tóth László: Fejezetek a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar színjátszás történetéből

ezzel talán sikerül megakadályozni, illetve csökkenteni a főiskolát végzett emberek távozásának lehetőségét. A hatvanas években Pozsonyban végzett hét magyar szinész és egy dramaturg közül ma már csak két szinész van a színháznál: egyikük - hosszú idő után - az elmúlt évadban tért vissza. Véleményünk szerint, akárhol is folyik a képzés, továbbra is számolni kell azzal, hogy a Magyar Területi Szinház néhány kiforrottabb művésze vagy kiugró tehetsége a jövőben is más szinházak, pezsgőbb szinházi élet vonzáskörébe kerül és emiatt megválik a komáromi színháztól. Tanulságos ebből e szempontból Csendes László esete, aki minden főiskolai képzés nélkül, amatőr színjátszóból küzdötte föl magát e felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar színjátszás egyik legsikeresebb alakjává. Csendes 1978 elején még igy nyilatkozott: "Helytelennek tartom ugyanis, hogy a Film- és Színművészeti Főiskola elvégzése után néhányan Budapesten maradnak. Tudatosítanunk kellene végre, hogy nemzetiség vagyunk, hogy nemzetiségi szinházat játszunk. Csermelyt táplálni méltóbb feladat, mint a Dunába vizet hordani. Engem is hivtak Magyarországra - mentem volna el? Cserben hsgyni az ittenieket?" Nos, jónéhány reményt adó pillanat és jónéhány keserű próbálkozás, tapasztalat után az 1983/1984-es évedtől kezdve már ő is Magyarországon van. Jogos keserűség, és a magasabb művészi ambíciók kiélésének tehetetlensége fogalmazódik meg időről időre a Magyar Területi Szinház olyan színészeinek ajkán, akik olykor-olykor komolyan gondolkoztak azon, hogy hátat fordítanak a színháznak, vagy éppenséggel - ha később, más választásuk nem lévén, vissza is jöttek - meg is tették ezt. Elsősorban az olyan kiváló tehetségekre gondolok itt, amilyen Ferenczy Anna, Dráfi Mátyás és Kucman Eta. És hát be kell látnunk: a csehszlovákiei szinházi élet az ambiciózusabb egyéniségeknek nem tud sokat adni, viszont annál több lemondást és lelkesedóst kivan meg tőlük. 1963-ban Quo vadis MATES

Z? cimmel egy hires-hirhedt jegyzet jelent meg a pozsonyi Uj Ifjúság

ban. A cikk szerzői, Cselényi László ós Csikmák Imre, noha sokat várnak a Területi Szinház első főiskolát végzett színészeitől, meglehetősen éles logikával, merésznek tűnő előrelátással gondolnak arra a lehetőségre, hogy ezek az ambiciózus fiatalok - Thirrlng Viola, Vavreczky /Gálán/ Géze és Beke Sándor - idővel esetleg elhagyhatják a szinházat. A két újságirót akkor éles támadások érték vakmerő feltételezésükért, a jóslatok azonban néhány év múlva beteljesedtek: Thirrlng Violáék nemcsak ez első főiskolát végzett, hanem az első Magyarországra szerződött csehszlovákiai magyar szinészek is voltak. A lelkesedéa-