Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)

Tóth László: Fejezetek a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar színjátszás történetéből

re alapozás: a mükedvelás, az amatőrizmus sajátossága. Puszta lelkesedéssel viszont hosszú távon aligha lehet sokat elérni. Igen ám de a valóság, a helyzeti adottságok sok oldalról szorítják a csehszlovákiei magyar színészt. Nem választhat magának példának okáért szinházat, s - általában - nem cserélhet színházat. Igy jogosan érezheti magát kiszolgáltatottnak, aminek bizonyos értelemben kárát látja a szinész is, szinház is, s a csehszlovákiai magyar szinházkultúra is. Alig vannak lehetőségei más területeken próbára tenni tehetségét, hasznosítani energiáit, megvalósítani önmagát. A televízió - akár a pozsonyi, akár a budapesti - eddig jóformán még föl sem fedezte a csehszlovákiai magyar színészt, a filmgyár csak esetenként és csupán néhányukat hivta meg - többnyire kisebb szerepek re, a Csehszlovák Rádió Magyar Adása ugyan gyakrabban foglalkoztat ja őket, ám korántsem elégséges mértékben. Nyelvénél fogva idegen terület számára a szinkron is. Nem áll módjában, hogy Szlovákiában egy-egy szerepre más társulethoz, más színházhoz szerződjön. Allan dó gondot jelent ugyanekkor a színházon belül a szinészek művészi ambícióinak, szerepálmainak kielégítése. Ebben a fejezetben főleg a szinészképzós és e komáromi szinház szinészutánpőtlása biztosításának gondjaira összpontosítottuk figyelmünket. Hosszabban elidőzhettünk volne a rendezőképzós és rendezőkérdés egyes mozzanatainál is. Alapjában véve azonban ezekről szólve is hasonló következtetésekre juthattunk volna, mint a fentiekben. S ha 1978-ban Konrád József, a szinház akkori megbizott igazgetója azt nyilatkozhat

ta, hogy "... a múltban nem neveltünk azinházi vezetőket", úgy e kijelentéaének a következő évekre-évtizedekre nézve is vannak tanulságai. A dramaturgiáról és a dramaturgiai munkáról A Magyar Területi Szinház Achilles-sarka több mint három évtizedes fennállása alatt a dramaturgiája volt. Illetve: egyike volt a leginkább aebezhető pontjainak. A dramaturgiai munka határozottsága, elmélyültsége mindigazon tényezők közé tartozott, amelyek határozott vonásokat, sajátos karaktert, egyéni jegyeket adhatnak egy-egy színháznak. Igy aztán nem kell különösebb vekmerőség ahhoz, hogy ezt állithassuk: a szinház sajátos helyzetének megfogalmazására, minden máasal öaszetéveszthetetlen erceiének meghatározására, kialakítására Irányuló - néha már-már görcsös - erőfeazitósek, s ezen erőfeszítések gyakori kudarca szorosan összefüggenek a dra104