Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)

Tóth László: Fejezetek a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar színjátszás történetéből

ta tó jelnek tartom, hogy fiatal szinészjelöltjeink számára sikerült állandósítani a budapesti szinészképzós lehetőségeit." De milyen a jelenlegi helyzet e tekintetben? A Magyar Területi Szinház művészegyüttesei az 1984/1985-ös, tehát a 32. évadot Udvar­dy Anna és Turner Zsigmond személyében két sziniiskolát, Dráfi Má­tyás, Németh Ica, Holocsy István és Kucman Eta személyében pedig négy színművészeti főiskolát végzett szinésszel, valamint Takács Ernőd és Horváth Lajos személyében két főiskolai végzettségű rende­zővel, továbbá Kmeczkó Mihály személyében egy pedagógiai képesíté­sű dramaturggal, s Platzner Tibor ós Kopócs Tibor személyében két főiskolai végzettségű tervezőművésszel kezdték meg. A szinház két társulatának összesen herminckilenc szinésze, három rendezője, egy dramaturgi munkát is végző lektora és két tervezőművésze ven. Szlovákiában nincs másik szinház, ahol ilyen alacsony lenne a fő­iskolát végzett művészek eránya. És még valami: a Thália Színpad­nak egyetlen főiskolai képesitéssel rendelkező színésze sincs. Az 1983/84-es tanévben a pozsonyi Színművészeti Főiskolán a Magyar Területi Szinház három, a budapesti Szinmüvószet1 Főiskolán pedig egy szinészjelölt je tanul. Az utóbbi néhány esztendő alatt mintegy tizen nem tértek haza tanulmányaik befejezése után Magyarországról. Emellett időszakonként tehetségvizsgákat is kiir a szinház. Az eze­ken fölvett fiatalok közül néhányan - például Kövesd! Szabó Mária vagy Varsányi Mária - már a komáromi vagy a kassai társulat szilárd alappilléreivé váltak, s vannak, akik még nem tudták kiforrni magukat, de nem kevés azoknak a száma sem, akik rövid idő alatt - vagy mert kénytelenek voltak, V8gy mert nem találták meg számításaikat - meg­váltak a színháztól. A fluktuáció aránya, akárcsak a Faluszinház magyar tagozatánál, a Magyar Területi Szinháznál is magasnak mond­ható. A hetvenes évek vége felé ketten a budapesti Nemzeti Szinház stúdiójába Is elkerültek - igaz, a főiskola elvégzése után ők sem tértek heza -, de erre rejtuk kivül másnak már nem nyilt lehetősé­ge. A szinházon belüli stúdiómunka eddig mindig beindult, de rövid idő után valahol mindig el is akadt. Legutóbb a nyolcvanas évek e­lején látszott föltámadni Kassán, de hamarosan ott is hamvaiba holt. Ujabb kezdeményezésnek, próbálkozásnak számit, hogy az 1982/1983-a? tanévben újból megindult a pozsonyi Színművészeti Fő­iskolán a magyar szinészképzós is, melynek keretén belül csupán a szinpadi beszéd oktatása folyik magyar nyelven. Ezzel párhuzamosan megszűnt a csehszlovákisi magyar szinészjelöltek magyarországi ok­tatásának lehetősége. Minderre abban a reményben került sor, hogy 102

Next

/
Thumbnails
Contents