Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)

Amerikai drámák a magyar színpadokon 1945 után - Bóna László: Amerikai-magyar közös emberáldozat. /David Rabe: Bot ás gitár c. drámájának 1974-es Pesti Színházi bemutatója/

jellegét különböző oppozicióban álló jelzések rendszere hatá­rozza meg, /Vagyis az, hogy mikor jön be az ajtón, amikor mel­lette is be tudna jönni, vagy ki mikor jön mellette a képzelet­beli falakon át, amikor pedig az ajtó kijelöli a bejárást./ Az egész tér válik stilizálttá, a játék dramaturgiája is az, a játék vetített képekkel kezdődik és azzal fejeződik be, a valódi játék abból a pózból indul, ami az utolsó vetitett ké­pen volt látható, igy tehát a játék egy külön jelzésrendszer következetes végigvitelével elidegenített lett a valóságos e­seményektől, jelzetten kvázi-valósággá vált, az előadás mege­levenedett fénykép, ami visszamerevedik a fotószerüségbe, Rick végig fényképezi a darabot, megörökít minden teátrális eseményt, a fényképszerű beállitás itt a teátrális hétköznapisággal, a valóságos dolgok szinházszerűségével analóg. A fényképezés te­remt ő-gesztus, a játék teremtése, a szinpadi fényekkel ekviva­lens jelzés a vakufény, ami a szinházi világitás szimbolikus átértelmezése, ha az egész játék egy megelevenedett fényképso­rozat, akkor a szinpadi világitás megfelel a felvillanó majd elhaló vakufénynek. Amikor David megmutatja a vietnami hábo­rúról forgatott és hazahozott filmjét a családnak, akkor való­jában egy üres filmszalag pereg, a filmet viszont mindenki lát­ja, mintha lenne, valójában a képzelet erősödött fel olyannyi­ra, hogy látni véli mindenki a nem láthatót. A valóságos és nem valóságos szintek elkülönítésének jelzésrendszerében tehát belső ellentmondás van, amit a tér nem tud feloldani, ez az e­redeti mü dramaturgiai hibája. A valóságosként átélt képzelet­beli ugyanis kétféle jelrendszerben halad végig: egy valóságos­ban /a lány valóságosan is jelen van/ és egy nem valóságosban /nincs fal és nincs film/. A stilizált térnek megfelelő a diszletelemek felhasználása. A bútorzat akár magyar, kicsit jómódubb hivatalnok-értelmiségi szobabelső, akár nálunk is kap­ható 60-as évekbeli variabútor, csikós kárpit és funkcionalis­ta bútordesign. A variabútor itt kapcsolatot tart a darab lé­nyegével, a panelszerüséggel, az uniformizáltsággal, minden életforma ugyanannak az életformának külsőségeiben való variá­ciója. Ahogy a szereplők is szándékolt sablonfigurák /ld. szappan-opera tipusok/, úgy az életük formája is az. A bútorok

Next

/
Thumbnails
Contents