Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)
Amerikai drámák a magyar színpadokon 1945 után - Bóna László: Amerikai-magyar közös emberáldozat. /David Rabe: Bot ás gitár c. drámájának 1974-es Pesti Színházi bemutatója/
jellegét különböző oppozicióban álló jelzések rendszere határozza meg, /Vagyis az, hogy mikor jön be az ajtón, amikor mellette is be tudna jönni, vagy ki mikor jön mellette a képzeletbeli falakon át, amikor pedig az ajtó kijelöli a bejárást./ Az egész tér válik stilizálttá, a játék dramaturgiája is az, a játék vetített képekkel kezdődik és azzal fejeződik be, a valódi játék abból a pózból indul, ami az utolsó vetitett képen volt látható, igy tehát a játék egy külön jelzésrendszer következetes végigvitelével elidegenített lett a valóságos eseményektől, jelzetten kvázi-valósággá vált, az előadás megelevenedett fénykép, ami visszamerevedik a fotószerüségbe, Rick végig fényképezi a darabot, megörökít minden teátrális eseményt, a fényképszerű beállitás itt a teátrális hétköznapisággal, a valóságos dolgok szinházszerűségével analóg. A fényképezés teremt ő-gesztus, a játék teremtése, a szinpadi fényekkel ekvivalens jelzés a vakufény, ami a szinházi világitás szimbolikus átértelmezése, ha az egész játék egy megelevenedett fényképsorozat, akkor a szinpadi világitás megfelel a felvillanó majd elhaló vakufénynek. Amikor David megmutatja a vietnami háborúról forgatott és hazahozott filmjét a családnak, akkor valójában egy üres filmszalag pereg, a filmet viszont mindenki látja, mintha lenne, valójában a képzelet erősödött fel olyannyira, hogy látni véli mindenki a nem láthatót. A valóságos és nem valóságos szintek elkülönítésének jelzésrendszerében tehát belső ellentmondás van, amit a tér nem tud feloldani, ez az eredeti mü dramaturgiai hibája. A valóságosként átélt képzeletbeli ugyanis kétféle jelrendszerben halad végig: egy valóságosban /a lány valóságosan is jelen van/ és egy nem valóságosban /nincs fal és nincs film/. A stilizált térnek megfelelő a diszletelemek felhasználása. A bútorzat akár magyar, kicsit jómódubb hivatalnok-értelmiségi szobabelső, akár nálunk is kapható 60-as évekbeli variabútor, csikós kárpit és funkcionalista bútordesign. A variabútor itt kapcsolatot tart a darab lényegével, a panelszerüséggel, az uniformizáltsággal, minden életforma ugyanannak az életformának külsőségeiben való variációja. Ahogy a szereplők is szándékolt sablonfigurák /ld. szappan-opera tipusok/, úgy az életük formája is az. A bútorok