Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)

Amerikai drámák a magyar színpadokon 1945 után - Bóna László: Amerikai-magyar közös emberáldozat. /David Rabe: Bot ás gitár c. drámájának 1974-es Pesti Színházi bemutatója/

társadalom Amerika-képét. 2,5. A diszlet és a jelmez. Mind a diszlet, mind a jelmez egyértelmű kritikai elismerést kapott. Mindkét szintje az előadásnak a magyar illetve az általánosabb érvényű mondanivalók vomatkozásait erősítette. A diszlet egyrészt funkcionális, bonyolult mozgásokat is lehetővé tesz átjáró, ajtó és folyosórendszereivel. Másrészt néhány alapvető rendezői és dramaturgiai kérdést oldott meg. Nevezetesen a dráma reális ßa irreális világának ábrázolását. A dráma ugyanis nagyon komplikált jelzésekkel dolgozik, a szereplők között van olyan, aki nem valóságos, csak képzelt, van tehát olyan mozgás, ami gyakorlatilag nem valóságos mozgás, hanem a képzelet által mozgatott, és van jelenet, ami szintén csak képzeletben zajlik. Rabe-nek ugyan van instrukciója arra, hogy a képzeletbeli alaknak, a vietnami lánynak milyen akciói legyenek, ami a képzeletbeliséget van hivatva jelezni, ugyanis a lány átmehet a falakon. A diszletnek meg kell oldania azt a problémát, hogy egy szinházi előadásban nincs képzeletbeli tér és szereplő, mert mihelyst megjelenik, jelen van, a szinházban minden tér és szereplő konkrét és körülhatárolt, tehát csak konkrét jelekkel lehet jelezni valaminek a nem konkrétságát. Az alapanyag is ezt kinálja, a nem valóságos események nem valóságosságának szinházi jelzésrendszere a fizikai képtelenségek illúziója, vagyis, hogy átmegy a lány a falon. Az előadásban viszont ez az illúzió nem illúzió, hanem stilizált jelzése ennek az illúziónak. Vagyis a szinpadi szoba olyan szoba, aminek a falai csak körvonalazva vannak, falak nincsenek, a járások is csak jelzettek, az ajtók nem falakba épülnek, csak önmagukban az ajtókerettel képzeletben kijelölik a kint és a bent helyzetét, Igy viszont azzal, hogy az illúzió nem valóságos, tehát nem egy valóságos falon látjuk úgy, mintha valóban átlépett volna a lány, hanem pusztán egy bevezetett jelzésrendszer része a nem valódi cselekedet, a valódi cselekedetek is jelzésszerűvé válnak, vagyis nem egy elkülönitett valódi és képzeletbeli tér, valódi és képzeletbeli akció van, hanem egyetlen, szinpadi jelzésekből felépülő erősen stilizált tér, amiben lezajló eseménysorozatok valódi vagy képzeletbeli