Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)

Amerikai drámák a magyar színpadokon 1945 után - Bóna László: Amerikai-magyar közös emberáldozat. /David Rabe: Bot ás gitár c. drámájának 1974-es Pesti Színházi bemutatója/

közzé, amelyben a moszkvai előadást kalózelőadásnak nevezi, mivel nem kapott utána jogdijat. A levelet Oleg Jefremovnak, a Szovremennyik Szinház művészeti vezetőjének címezte /noha már.nem ő volt az/ és az előadás rendezőjének Andrzej Wajdá^ nak. Tiltakozik az előadás amerikaellenes éle miatt, véleménye szerint a szerzők felhasználták az ő társadalomkritikai gondolatait egy amerikaellenes propagandához. Azt irja: "A kritikákból világossá vált, hogy törekvéseik a dráma mondanivalójának tolmácsolására nélkülözik mind a művészetet, mind a komolyságot. A dráma ugyanis arról szól, hogyan torzítják el egyesek személyes szükségleteik érdekében a dolgok észlelését, önök pedig pontosan ezt tették a drámával - eltör zitották személyes politikai igényeik szerint. A dráma vagy önökről és saját népükről szól, vagy semmiről. Ha nem találják fel benne önmagukat, akkor vagy önök hazudnak vagy a darab. És ha csak Amerikát találják fel benne, akkor vagy a darabot nem értik vagy önmagukat." A Szovremennyik Szinház igazgatója, Oleg Tabafcov szintén nyilt választ adott a Lityeraturnaja Gazétában. Elutasitja a vádakat, a drámában nem irtak át semmit a szövegen, és pontosan betartották a szerző utasításait. Szerinte a szerzőnek semmi kifogása sem lenne, ha megnézné.az előadást, és véleményét nem a nyugati kritikák ra alapozná. Rabe szavát sem hallatta akkor, amikor saját hazájában levette darabját a televizió a műsortervéről, mérgét a Szovjetunión éli ki. Tabakov zárósoraiban Rabe-et nagyon te hetséges Írónak, a müvet figyelemreméltónak tartja, és a Szovremennyik Szinház terveiről azt nyilatkozza, hogy az amerikai drámaírók közül eddig Albee és Gibson müvei arattak sikert, és a jövőben is szeretnének minél több amerikai szerzőt bemutatni. A Bot és gitár világpremierjének sorát Svájc folytatja a zürichi Schauspielhausban mutatták be Tom Toelle rendezésében 1973 májusában Willkommen cimmel. Ezt követte a magyarországi Pesti Szinház bemutatója 1974 februárjában, majd az 1978-as londoni bemutató a New Enden a Hampstead's Theatreben Lawrence Taubman rendezésében.