Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)

Amerikai drámák a magyar színpadokon 1945 után - Bóna László: Amerikai-magyar közös emberáldozat. /David Rabe: Bot ás gitár c. drámájának 1974-es Pesti Színházi bemutatója/

molt sokkal fanyalgóbban, mint a moszkvai kritika, A magyar beszámoló szerint a nézőtéri reagálás arra mutat, hogy a mü nem teremt kapcsolatot a nézőkkel, ha kiszakitják eredeti saját környezetéből. A színészek nem képesek életet lehelni a meglehetősen sematikus figurákba, igy az előadás nem sikeres, a rendezőnek az a törekvése, hogy összeötvözze a belülről ábrázolást a karikatúrával, puszta illusztrációt eredményez. Ennek a magyar elemzésnek meglehetősen ellentmond a moszkvai kritika, ami kimagasló jelentőségűnek és nagy közönségsikernek tartja az előadást, és szóba sem kerülnek olyan aggályok, mint amik majd a magyarországi bemutató kapcsán előkerülnek, nevezetesen a sokkolás és izlés határainak problémái. Ugy tűnik tehát, hogy a moszkvai közönség befogadóképessége és nyitottsága szélesebb, a szinházi hagyományok a stiluseszközöket és műfajokat tekintve sokkal szerteágazóbbak, a szovjet reagálás mindvégig kevésbé konzervatív, mint a magyar. A moszkvai kritika kiemeli a rendezői életműbe illeszkedését az előadásnak, szerintük Wajda folytatja ebben azokat a témákat, amik személyes érdeklődésének homlokterében állnak, és amiket filmjeiben láthattunk tőle, nevezetesen az ifjúság és háború kapcsolatát. A rendezésből a kegyetlen Wajda látszik, az előadás a drámának főleg a komor szineit erősiti fel, mig az amerikai ősbemutatóról irott nyugati szaksajtó pont a komor téma abszurd, humoros, morbid, néhol komédiába hajló elemeire hivta fel a figyelmet nem egyértelműen pozitívan. Sőt a magyar előadásnak is sarkalatos rendezői és kritikai vitapontja lett a nálunk nem megszokott fekete humor tűréshatárig való erősítése. A moszkvai bemutató sikeressége mellett szólhat az a tény is, hogy a nyugati sajtó igy ir róla: "tavaly november óta egy amerikai darab Moszkvában megdönt minden látogatottsági rekordot". A moszkvai előadás nemzetközi visszhangját talán az is okozhatta, hogy nem volt megszokott dolog még amerikai drámák szovjet adaptációit előadni. Rabe drámájának bemutatása jelent9S nyitást jelentett és egy folyamat kezdetének tűnhetett. Tény az, hogy az előadás rövid időre nagyon előtérbe került a világ szinházi érdeklődésében némi politikai mellékzöngékkel. Rabe ugyanis egy tiltakozó levelet tett