Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)
Amerikai drámák a magyar színpadokon 1945 után - Budai Katalin: A My Fair Lady fogadtatása Magyarországon
ló korú és méltóságos megjelenésű hölgy a színházban, le sem tudták kettőzni, igaz, a szerepek sem kináltak különösebb érdekességet. /Csak emberi helytállásukat lehet csodálni, jöttek-mentek mellettük az Elizák, s ők — Rajnay Elli és Mindsz ethy Magda maradtak, több mint ötszáz estén át./ Doolittle-re is csak egyetlen szinész jutott: Rátonyi Róbert, Magyarország akkori legnépszerűbb táncos-komikusa, akiről öregnek-fiatálnak egyaránt a Csárdáskirálynő "Jaj, cica, eszem azt a csöpp kis szád" kezdetű dala jutott eszébe. Se a földön járó hétköznapi bölcset, se az aranykedélyü lumpent nem tudta hozott szineiből kikeverni. Érezte, hogy ide más kellene, menekülni igyekezett saját fortélyaitól, de ettől még görcsösebbé, még tétovábbá vált. Az időben egymást követő /de nem kettős szereposztásban játszott/ Preddyk alakitóiról annyit olvashatunk, hogy sem játszani, sem énekelni nem tudtak megfelelő szinvonalon, csak fizikumukat bocsajtották a /nem túlságosan kidolgozott/ figura rendelkezésére, A népes kritikusgárda valamennyi tagja kiemelte tehát, hogy a fő- és mellékszereplők között nagy volt a szintkülönbség. Az utóbbiaknak nem volt értelmes szinpadi létezésük, nem volt súlya szinészi személyiségüknek sem — hangsúlyozandó azonban, hogy csak erről az egy produkcióról beszélünk, s nem általánosan minősitjük szinészi kvalitásaikat. A RENDEZÉS ÉS A SZÍNPADKÉP Seregi László, az Operettszínház várva-várt bemutatójának rendezője alaposan megnézte a külföldi szinrev it eleket s a filmet /nemcsak a Cukor-félét, hanem az 1940-es Pascalféle változatot is/. Nem hibáztatható a nyilvánvaló átvételekért, ilyen nagyhírű produkciók esetében a közönség az import tényének örül /részesévé válva valami nagyszabású, nemzetközi "mondén" folyamatnak/, s nem a rendező szuverén világában óhajt gyönyörködni. A helyi adottságok, az egyes szinészegyéniségek úgyis annyit módosítanak az előadáson,