Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)

Amerikai drámák a magyar színpadokon 1945 után - Budai Katalin: A My Fair Lady fogadtatása Magyarországon

A SZÍNÉSZEK A magyar operettszínházi előadás érdekessége az volt, hogy a főbb szerepeket lekettőzve játszották, s mindkét szereposztás Higginsét egy-egy hires, rendkívül népszerű vezet ő. prózai szinész alakitotta: Básti Lajos és Bessenyei Ferenc. Az előbbi több éven keresztül, 560 alkalommal volt a Pygmalion Higginse is, valamint tanította a főiskolán a szininövendékeket, igy alakításában a kínálkozó egybeeséseket jól ki tudta használni s a körülötte kialakult hangulat is erre ösztönözte. Csak ők voltak más színházak tagjai. A magyar szinházi struktúrának megfelelően nem a darabra szerződtetett társulat — azaz a szerepekre legalkalmasabbnak talált, válogatott emberek — dolgozott együtt, hanem az adott szinház gárdája. Szerencsére Liza szerepére a szinház két fiatal művésznője egyaránt alkalmas volt: Lehoczky Zsuzsa és Galambos Erzsi. Kettejük között korántsem lehet olyan különbségekre lelni, mint férfipartnereik esetében: a kritika is egyformán osztotta a dicséretet s nem túl sok jelentést hordozó jelzőkkel próbált karakterizálni: Lehoczky a "vadóc", a vérbeli, kirobbanó energiájú ösztönös tehetség, Galambos a "pasztellszinübb", viszont már virág áru s lányként is érdekes jellemet igyekszik formálni, álmodozóbb, nagyratörőbb, környezetéből kissé kirivó hősnőt teremt. Lehoczky vir ág áruslánynak jobb, Galambos dámának. Bizonyos, hogy a nagy, sikeres, változatos szerep mind a két fiatal, a bemutatkozásnál tartó színésznőnek szárnyakat adott s igyekezetük, tehetségük legjavát nyújtották a hálás szerepben. Kultúrált, csiszolt énekhangjuk, kidolgozott mozgásuk /főleg Galambosé/, áradó játékkedvük /különösen Lehoczkyé/ egy kis izelitőt adott abból, milyen a vérbeli, all-round szinész, akiből Magyarországon a vidéket járó vándortársulatok elhalásával /melyek primadonnái egyik este Sylviák, másik este Lady Macbethek voltak/ mutatóba se maradt. Holott éppen ez a musical-müfaj egyetlen, Magyarországon nehezen elsajátítható differentia specificája: énekelni, táncolni egyaránt kiválóan tudó szinész, akitől a panto-