Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)

Amerikai drámák a magyar színpadokon 1945 után - Budai Katalin: A My Fair Lady fogadtatása Magyarországon

tekintették e izgultak, vajon a magyar művészeknek sikerül-e megbirkózniuk az újfajta feladattal. Ideológiai fenntartásokról szó sem esik. Sőt, már a Kiss Me Kate kapcsán igy jellemezte a kulturális közállapotokat egy őszinte szavú újságiró: "Most is addig szidtunk valamit, amig csak lázasan hozzá nem fogtunk az átvételéhez és utánzásához. Kiderült ugyanis, hogy jó muzsikusok és jó szinházi szakemberek az olcsó igények kiszolgálásában, a könnyű látványosságok szinpadán is tudnak jót, színvonalasat, élvezeteset produkálni, s hogy a többezres előadásszériák egy része ezeknek jutott." Csak egy évvel a bemutató után s a sikersorozat kapcsán ad hirt — ha közvetve is — ideológiai fenntartásokról egyetlenegy glossza, amely talán nem is létező vádak elől éppen megelőzésül mentegetni s próbálja a "mai magyar valósághoz" közelálló műnek s ekként szalonképesnek feltüntetni a My Fair Lady-t. Érdemes néhány mondatát idézni: "Egy esztendő alatt több, mint százötvenszer szerepelt, minden alkalommal táblás házak előtt ez a méltán világhírű és magyar változatában is kedvesen sikerült zenés játék Budapesten. Mégis akadtak, s ma is vannak fint

orgók, akiknek nem tetszik ez a siker, akik rossz néven veszik, hogy Budapest Operettszínházában éppen egy angol témájú, amerikai feldolgozású musical arat ilyen kivételes sikert. Ilyenkor elgondolkozom: a Shaw nemes irodalmi anyagából gyúrt musical hősei, Lisa a koldusszegény londoni virágárus lány és Higgins professzor, a világ egyik leglelkesebb, legképzettebb nyelvészprofesszora, vajon mennyivel idegenebb a mai magyar élettől, mint a magyar, de tőlünk már fényévnyi távolságba került Sylviák és Boni grófok? A Csárdáskirálynőt igazából csak fülbemászó, dallamos muzsikája tartja életben. Librettója, a tehetséges átdolgozó minden igyekezete ellenére is, csak múzeumi látványosság, semmi köze mai létünkhöz, gondolkodásmódunkhoz, világunkhoz. Ugyanazt — hiába szerepelnek a szinlapon külföldi nevek — My Fair Lady-ről nem lehet elmondani. Ellenkezőleg: a mi mai valóságunkról is sokkal többet mond, mint a régi operettek..."