Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)
Amerikai drámák a magyar színpadokon 1945 után - Kiss Eszter: Arthur Miller: Az ügynök halála és Tennessee Williams: A vágy villamosa c. drámájának magyarországi bemutatóiról
requiem volt, A megrendítő hatás az előadásban két egymással feleselő hangból bontakozott ki: a valóságos történések síkjával szemben állt az álmok sikja, mely parodizálta a család kisszerüségét, hazugságait. Najmányi László diszlete tette alkalmassá a teret erre a kettősségre: a szinpadkép leegyszerűsített jelzésekkel egyszerre keltette egy amerikai otthon képzetét, s egy álombeli tájat is, ahol az ember nem találja a kivezető utat. A filmszerűvé koreografált mozgások pedig úgy kötötték össze az idősíkokat, hogy a jelenetváltásoknál a szereplők pantomimba merevedtek, mintha a filmfelvevőgép állt volna meg; s refrének is erősítették ezt az "álomyilági-hatást" visszahozott mozgások és mondatok formájában. Kilenc évvel később, 1983-ban a szolnoki Szigligeti Színházban Árkosi Árpád rendező merőben új eszközökkel és értelmezésben játszatta a darabot. Ez az előadás most már nem Amerikáról szólt, nem is általános emberi problémákról, hanem saját társadalmunk aktuális kérdéseiről, A rendező meglátása szerint 1983-ban a magyarországi társadalmi-gazdasági változások eleven erővel vetik föl a siker, az érvényesülés, a boldogulás, ugyanakkor a kezdeményezés lehetőségeinek kérdéseit. Egy mti klasszikussá válásának tipikus útja figyelhető meg Az ügynök halála magyarországi pályafutása során - ahogyan lehámlik róla a helyhez és időhöz kötöttség, s először megtelitődik egyetemes jelentésrétegekkel; majd ki-ki saját tükörképét, érzékeny pontjait, kérdéseit fedezheti fel benne. S ez nem belevet it és a műbe, hanem az un. klasszikus müvek képessége arra, hogy reagáljanak a mindenkori jelen gyorsan változó valóságára. Arkosi Árpád rendező úgy valósította meg koncepcióját, hogy stilizálta a darabot annak érdekében, hogy megsejtesse a benne rejlő modern mitoszt. Az előadásban stilizált volt a diszlet, a jelmez, a színészi játék egyaránt. A szereplők mitikus és modern tudattartalmak között vergődtek a szupercivilizáció útvesztőiben. Ez a stilizált világ azonban lényegileg hü maradt Millerhez, amennyiben a valódi emberi kapcsolatokra
