Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)

Amerikai drámák a magyar színpadokon 1945 után - Kiss Eszter: Arthur Miller: Az ügynök halála és Tennessee Williams: A vágy villamosa c. drámájának magyarországi bemutatóiról

és melegségre reménytelenül törekvő embert mutatta be. Ez a motívum egyébként is a magyar színjátszás egyik központi témája a hetvenes évek végétől. Donath Péter háromszintes, vastraverzekből álló díszlete a sivárság, a beszorítottság érzetét keltette, s ezzel a puritán rendezerrel éles kontrasztban álltak El Kazovszkij bizarr, szürrealisztikus, tarkabarka jelmezei: a szereplőket esőköpenyekbe, kendőkbe burkolta, a Loman-fivérek harisnyanadrágot és hosszú copfot viseltek stb. El Kazovszkij saját bevallása szerint nem jelmezt szokott tervezni, hanem színészeket csomagol. Itt sem az volt a cél, hogy a közönség megfejtse az egyes jelmez-látványelemek jelentését. Hanem, ahogy egyik kritikusunk nyilatkozta: "...a Miller által megfogalmazott kérdések 20. századi értelemben archetipikus cselekvések...", melyek "egy szinte jövőidejü bizarr öltözékben tisztábban mutatják önmagukat, mint mutatnák pél/6/ dául egy polgári jelmezsorban." A rendezői koncepcióhoz simuló stilizált játéktól csak a főszereplő Kristóf Tibor alakitása tért el némileg, mivel kevesebb próbaideje volt, mint a többieknek, s inkább a hagyományosabb, realista modorban játszott. Az előadás összességében nemcsak stilizált-mitikus, hanem misztikus hatást is keltett: a közönségnek értelmezésbeli nehézségei voltak, főként a meghökkentő jelmezek miatt. Ez azt is mutatja, hogy a klasszikussá érés összefügg a hagyományok kialakulásával is /a "klasszikus" szót néha a "hagyományos" szinonimájaként is szokták használni/, s a vizuális világ ilyen újszerű felfogása már a nálunk kialakult hagyományos értelmezési kód megsértésének számitott. S ha már hagyományokat lehet megsérteni, az valóban a klasszikussá /7 / válás, a teljes befogadás és köztudatba épülés jele.'" Tennessee Williams A vágy villamosa cimü 1947-ben irt drámáját Magyarországon először 1962-ben mutatták be a budapesti Madách Szinházban, s e fővárosi bemutatkozás után 1984-ig kilenc vidéki és egy fővárosi bemutatója volt. A drámát Czimer József kitüno, rendkívül érzékletes és az eredetihez árnyalataiban is hü fordításában ismerte meg a magyar közönség.