Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)

Amerikai drámák a magyar színpadokon 1945 után - Kiss Eszter: Arthur Miller: Az ügynök halála és Tennessee Williams: A vágy villamosa c. drámájának magyarországi bemutatóiról

nyaltabb, a rendezés már az általános emberi és lélektani problémákra is külön figyel, de a központi téma még mindig az amerikai kisember tragédiája mint egy távoli ország számunkra idegen és veszélytelen problémája. Tarr Béla háromdimenziós diszlete biztosította, hogy jelen és múlt határvonalain zökkenőmentesen lehetett átlépni, színpadtechnikai nehézséget nem okozott Miller anyagkezelése. A mi szempontunkból a kaposvárinál.érdekesebb volt a szegedi Nemzeti Szinház 1963-as bemutatója. Komor István rendező önálló, eredeti értelmezésre törekedett, lefejtette a drámáról a budapesti előadáson hozzátapadt misztikumot, s közelebb hozta egymáshoz az ügynök cselekedeteit és emlékeit. A rendező összemosta, nem különítette el a jelen és a múlt jeleneteit, ami a megértésben kissé zavart keltett, de Komor István szerint az előadás igy maradhatott csak hü Miller szelleméhez. A rendező szerint ugyanis itt nem az idősíkokat változtató dramaturgiáról van szó, hanem arról, amit maga Miller igy fogalmazott meg: "Az ember minden percben a saját múltja is." Ennek érzékeltetésére törekedett az előadás. Az iróhoz való feltétlen hűség abban is megnyilvánult, hogy a Lomant játszó Kiss Eerenc szinte meggyőnta a közönségnek a főhős vétkeit, melyek magát s egész családját a kiúttalanság felé vezetik. Igy játékában múlt és jelen szervesen eggyé vált, ugyanakkor Miller szerzői utasításához hiven "a darab formája szinte a gyónás formájának felelt meg". Ez az ábrázolásmód nem elégedett meg az eszmei-politikai mondanivalóval, hanem meg tudta ragadni a milleri közlendő egyetemesebb szintjeit is. Ez az előadás már nemcsak rejtve vagy egy-egy véletlen alakítással, hanem egészében kimondta, hogy itt "rólunk /is/ van szó", s ezzel szembe kell néznie mindenkinek, aki a közönség soraiban ül. Az egyetemes emberi problémák megrázó tolmácsolása fogta meg legjobban a közönséget. Hiszen nemcsak Willy Loman vagy az amerikai kispolgár az egyedüli, aki nem tud szembenézni az élet realitásaival, aki öncsalásokkal amitja magát... és sorolhatnánk a dráma által fölvetett kérdéseket, melyek a 60-as évek Magyarorszá-