Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)

Amerikai drámák a magyar színpadokon 1945 után - Kiss Eszter: Arthur Miller: Az ügynök halála és Tennessee Williams: A vágy villamosa c. drámájának magyarországi bemutatóiról

- átélésre, azonosulásra késztető - tragédia lett belőle alakításában. "Ezzel a szereppel egyszerre lépett át a halálba és a halhatatlanságba"^^ - irták róla halála után két évvel. S leginkább az ő érdeme, hogy a közönség - korabeli közönségVitákról szóló feljegyzések tanúsága szerint - nem pusztán a polgári társadalom kórképeként fogta fel a drámát, olyan problémák tárházaként, melyek bennünket nem fenyegetnek, hanem megérezte benne az egyetemes érvényűt, a minket is érintő tragikumot. A közönség és a kritika reagálása tehát nem fedte egymást teljesen. Tény, hogy minden előadáson teltház és vastaps tükrözte a közönségre tett hatást, A közönségsiker és a hitelesség harmadik forrása a szinjátéki eszközök egyszerűsége volt. Az idősik-váltó dramaturgia kihivására Marton Endre rendező nem színpadtechnikai bravúrokkal válaszolt, hanem egyszerű világitási effektusokat és tér-elemeket alkalmazott. Az idősikok váltakozását az állandó díszletben a fényhatások változása jelezte, s Loman otthonán kivüli emlékei a szinpad két oldalán elhelyezett egy-egy paraván előtt játszódtak. Az álomvilág elhatalmasodását az előadás ritmusának felgyorsulásával, zaklatottságával is jelezte a rendezés. A szinészi játékot is az egyszerűség, szinte eszköztelenség jellemezte - ezért volt megrendítő, s főként: az előadás nem csúszott el a hamis túlzások irányába. Igy vált az első magyarországi Mill

er-bemutató a köztudatban a Nemzeti Szinház hagyományaihoz és feladataihoz méltó teljesítménnyé. A fővárosi előadáson egyébként Rácz Jenő fordításában játszották a darabot, melyet azonban Ungvári Tamás irt át, s ebben a végleges formájában vált nálunk ismertté a dráma magyar fordítása. A későbbi vidéki előadások már Ungvári nevét tüntették fel fordítóként. Az 1963-ban megjelent Arthur Miller: Drámák c. kötet is az ő fordításait tartalmazza. 1962-ben a kaposvári Csiky G

ergely Szinház vitte szinre a darabot Sallós Gábor rendezésében. Willy Lomant Homokay Pál alakította; a főhős sorsát jellemből fakadó tragédiaként játszotta el. A fogadtatás és értelmezés itt már némileg ár-