Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)

Amerikai drámák a magyar színpadokon 1945 után - Kiss Eszter: Arthur Miller: Az ügynök halála és Tennessee Williams: A vágy villamosa c. drámájának magyarországi bemutatóiról

értelemben haladónak a darabot s az irót, szemben például a fővárosban ugyanekkor színre került Richard Nash-darabbal, az Esőcsinálóv

al. A két irót, s a két drámát összevetve a kritika Millert realistának, igazmondónak, haladónak tartotta, mig Nash-t romantikusnak és megalkuvónak, mint aki a hazug álmok és ábrándok jótékony hatását hirdeti. Annak ellenére, hogy a budapesti előadást ilyen meglehetősen egyoldalú és ideológiailag elfogult szemlélet és kritikai fogadtatás kisérte, a szinpadi megformálás mégis hiteles és rendkivül nagy hatású volt. Közönségsikere miatt a fővárosi Nemzeti Szinház történetében máig is az egyik legemlékezetesebb előadás. A kritika elfogultsága és a darab szinpadi értelmezésének viszonylagos egyoldalúsága részben azzal is magyarázható, hogy Amerika-képünk ekkor volt kialakulóban, csak az ötvenes évek második felében indult meg egyáltalán a "nyugati kultúra" termékeinek folyamatos importja hazánkban, s ennélfogva természetes, hogy egyrészt valóban új és ismeretlen közeg volt a magyar közönség és szinházi világ számára Willy Loman Amerikája, másrészt Amerika-képünk még igen differenciálatlan és bizonytalan volt a kulturális cserének ebben a kezdeti időszakában. Részben ennek következménye a kritikai közvéleményre jellemző "cimkéző" általánosít ó hangnem. Differenciált és objektiv Amerika-kép hiján a politikai elkötelezettség talaján maradt szinte az egyetlen reális kiindulópont. A bemutató hatalmas közönségsikere leginkább két tényező szerencsés egybeesésének volt köszönhető. Az egyik az, hogy az egyoldalú értelmezés ellenére is hiteles világot teremtett a színjáték; mert nem realizálta ugyan a dráma teljes gazdagságát, de annak egy fo aspektusát bontotta ki, egy lehetséges értelmezését adta, nem pedig félreértelmezte. A másik nagyon fontos tényező a főszereplőt, Willy Lomant megszemélyesítő szinész egyénisége volt. Timár József - aki ezt a szerepet már halálos betegen játszotta - mindenféle koncepció, előítélet és kritikai elfogultság mellett is úgy tudta eljátszani ezt a szerepet, hogy az nem a távoli világ kispolgárának egzotikus sorsa maradt, hanem személyes