Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)
Amerikai drámák a magyar színpadokon 1945 után - Kiss Eszter: Arthur Miller: Az ügynök halála és Tennessee Williams: A vágy villamosa c. drámájának magyarországi bemutatóiról
A vizsgálódás főbb szempontjai a következők: az adott dráma első és legutóbbi magyarországi bemutatója között eltelt időszakban milyen volt és hogyan módosult az iró magyarországi értékelése, a dráma értelmezése, visszhangja; milyen volt az egyes bemutatók rendezői koncepciója és annak szinpadi megvalósulása; milyen szemléletet árul el a bemutatókat követő kritikai visszhang, és milyen volt a közönséghatás. Milyen a mindezek alapján kirajzolódó Amerika-kép, változott-e; s miként épültek be ezek a drámák a köztudatba, hol volt a helyük szinházi közgondolkodásunkban? Az-ügynök halálá t nálunk tiz évvel keletkezése után, 1959-ben mutatták be először. Ez a magyarországi ősbemutató Budapesten a Nemzeti Szinházban hosszú idő után az első Miller-bemutató volt , melyet még sok-sok követett, mégis ez vált klasszikus értékűvé és mércévé is Az ügynök halála és általában a Mill er-drámák előadása terén. Az ügynök halálá t fővárosi előadása után vidéken mutatták be sok helyen, és az első bemutató óta eltelt negyedszázad alatt Arthur Miller neve általánosan ismerxté vált hazánkban, munkássága elfogadottá - miközben a világirodalom és a világszínház folyamatában is elfoglalta az őt megillető helyet, klasszikussá nőtt. 1959-ben azonban számunkra még egyáltalán nem számított klasszikusnak: tartalmilag, formailag-dramaturgiailag és a színpadtechnika tekintetében is újat hozott, számunkra ismeretlen és idegen egzotikumot testesitett meg. Ismeretlen érdekesség, egzotikum volt a magyar közönség számára az a világ, melyet Miller drámája ábrázol - vagyis az amerikai kispolgár világa; s a színház számára kihívást, új feladatot s erőpróbát jelentett az idősíkok, illetve tudati sikok /múlt és jelen, álom és valóság/ együttes megjelenítésének követelménye - ami a magyar színpadon ekkor még ismeretlen, s világviszonylatban is modern, újszerű eljárásnak számított. Ugyanakkor az is szokatlan volt nálunk, hogy a darabból hiányzik a szó eredeti értelmében vett drámai hős, aki kiemelkedik az átlagemberek közül, és küzdelme során a pozitiv ér-
