Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)

Függelék. Színház- és drámatörténeti dokumentumok - Dr. Kovássy Zoltán: Színházi esték Máramarosszigeten /Beszélgetések szép emlékekről/

érhetvén, balra csapott és tükröt tartott elénk, hogy lássuk és borzadjunk a jelennek materialis frivol irányzatától. És hiába mondják neki: "Elég!" ... Ő mosolyogva és következetesen kiáltá: "Csak tessék uraim és dámáim, még szolgálhatok!" S önök nem veszik észre, hogy ő ez indirekt eljárással felettünk kritikát gyakorolt. A kassai szinűgyi bizottság t. elnökségének ezennel köszönetünket nyilváníthatjuk azon becses figyelemért, mely szerint Latabárnak kötelességévé tette: hazánk e végvidékén lévő, a szinügyet, ennek jövőjét s felvirágzását szivén viselő magyar közönség látogatását." Latabár valóban célt ért, mert a műpártolók fejet hajtottak előtte és korrekt módon elismerték "Kelt 1866. aug. 27. Sziget." nyilt levelükben: "Valljuk be őszintén, hogy ily szilárd társulat körünkben még nem időzött s e társulat nekünk, annyi áldozattól vissza nem riadva, oly sok szivet s lelket emelő mulatságos estvéket szerzett Ilyen szép elismerést és dicséretet, mint Latabár Endre családja és színtársulata, talán igen kevés szinmüvész kapott. A családi emlékeket megerősitő történet felkutatását és felelevenítését lehetővé tevő, - a Fővárosi Operettszínház, számomra oly emlékezetes előadásának epizódjáért - ma is hálával gondolok édesapámra és Latabár Kálmánra, "Latyi"-ra. "Vége az előadásnak." Egy évszázadot meghaladó időszak máramarosi szinházi eseményeit sikerűit összegyüjtenem. Távol állt tőlem, hogy családtörténetet irjak, de elkerülhetetlenül érintenem kellett családi emlékeket is. Ezek nélkül az 1830-től 1938-ig terjedő évtizedek színháztörténete hiányos lett volna. Az a szoros kapcsolat azonban, melynek forrása és összetartó ereje Prielle Kornélia volt, apáról-fiúra szálló gazdag örökségként Írásra késztetett, annál is inkább, mert az 1986. évben Prielle Kornélia születésének 160. és halálának 80. évfordulójáról emlékezhetünk meg. Boldog lennék, ha egykori lakására - a mai