Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)

Függelék. Színház- és drámatörténeti dokumentumok - Dr. Kovássy Zoltán: Színházi esték Máramarosszigeten /Beszélgetések szép emlékekről/

Bródy Sándor utcában - emléktábla kerülhetne, s ott virágcsokorral ráhatnám le családunk tiszteletét. Ahogyan fokról-fokra terebélyesedtek a fejezetek, szükségét éreztem annak, hogy irás közben is ellenőrizzem a hagyományokat azoktól, akik családunkból még élnek. Ezzel a valóságot kívántam alátámasztani, bár a felhasznált forrásmunkák maguk hitelesitik legmegbízhatóbban a hagyományokat. Igy kérésemre édesanyám huga, Bertók Lajosné sz. Bertók Erzsébet Orosházáról, 1985. július 15-én irt levelében - leánykori máramarosszigeti emlékeire hivatkozva - válaszolta: "A Prielle Kornéliával kapcsolatban csak arra emlékezem,hogy Szigeten a Te Nagyszülőidnek a lakásával közvetlen szomszédok voltak, és arra, hogy Ilonka néni, Nagyanyád mondotta, hogy jóban voltak egymással. Ha jól emlékszem a ref. gimnáziummal szemben volt a ház, és.a falán az emléktábla, hogy ott lakott a Prielle színésznő." Ez a levél ismét hiteles bizonyítéka a gyerekkorom óta őrzött hagyományoknak. Ugyanilyen hagyomány er o s it o" adatot közöl Máramaro s szigetről, - Bartók máramarosi emlékeihez hasonlóan - 1985 nyarán hozzám intézett levelében /az akkor 90. évéhez közeledő/ Kovássy Ilona nagynéném. Mint irja: —"A színházra vonatkozólag én csak annyit tudtam, hogy a függönyt Hollósi Simon festette." 1986. január 8-án levelet kaptam Máramaro

sszigetről, amelyben egyebek között ez áll: "Emlékszem, a függöny szétnyilós, selyemből volt készítve. Prielle Kornélia adományozta a színháznak. Hollósi csak javítgatta." Nem sok, de hézagpótló és további kutatást elősegítő adat. A harmadik, még élő tanú, "A mi Kornéliánk" fejezetben emiitett Kovássy Pálné Urányi Ilona unokája, a Budapesten élő 90 éves dr. Korányi Imre nyugalmazott műszaki egyetemi tanár. Közelmúltban hozzám intézett levelében irta: "

Ami P.K. nevé nek kiejtését illeti, teljesen igazad van; mi is mindig Prill- nek mondottuk, sohasem Prielle-nek.

" Ugyanekkor levelében érdekes emléket elevenített fel. "Prielle Kornéliát én személyesen ismertem és találkoztam ve-