Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)
Függelék. Színház- és drámatörténeti dokumentumok - Dr. Kovássy Zoltán: Színházi esték Máramarosszigeten /Beszélgetések szép emlékekről/
A közönségnek tetszett, hogy "Latabár úr az operettek végnélküli előadását tűzte ki célul", és a közönség zajos tapsviharban tört ki, de "hetenként öt nap tiz operettel rontotta eddig egészséges Ízlésünket". - irja az újság/ 110 / Lám, az operett körüli örök vita! A színházlátogató közönség két részre szakadt. Latabár pártolói azonban a "Máramaros"ban megvédték őt a támadástól. Kifejtették: "... Mi e szempontból Ítéljük meg Latabár Endre működését, s ha igy van; úgy készséggel ismerjük el, hogy célt ért. Szerencse kisérje útjain, soká, igen soká nem feledjük őt, minden tekintetben jól rendezett, csendes családi életet élvező jó erkölcsi viseletű, derék, ifjú tagokból szervezett társulatával, örömmel fogjuk őt körünkbe újra üdvözölni, alig várván a jövő tavaszt, midőn teljes reményünk van, hogy bármit tegyen is Párizs vagy Bécs, ő mint magyar színigazgató szép múltjához híven eleget teend a mi szini kívánalmainknak, mely egyszersmind a magyar nemzet kivánalma is, és abból áll, hogy a magyar szinészet a nemzeti nyelvnek, literátusnak, hazafiságnak s általában a valódi kulurának emelésére, nem pedig idegen élősdi növények terjesztésére nyújtson segédkezet."/111/ A vita ezzel azonban még nem zárult le. Több műpártoló észrevételezte, hogy a "Latabár által szinrehozott színmüveket és drámákat" a közönség nem méltányolta eléggé, "s azért remélt Latabár dalmüvekkel némi sikert aratni." "Válasz a több műpártolónak," - nyilt levélben a támadókat azzal utasították el, hogy "... a tagok szorgalma, Latabár fáradhatatlan munkássága, az egész társulat polgári becsületessége, tiszteletet és szeretetet érdemlő műveltsége, a darabok helyes előadása, szóval a kivitel ellen igen-igen kevés íratott. Mi bírálatunk folytán megróvtuk azt, ami felett a műpártolók nagy könnyedén átsuhantak, t.i. a dalmüvek béltartalmát. Itt a sajgó nyilt seb, itt a társadalom és benne a mai szinivilág rákfenéje. Fájt nekünk már csak a látszatja is annak hogy Latabár a művészet fenségéből Geschäftet csinált, de nem soká meggyőződtünk arról, hogy ő rendszeres úton haladva, a sebzett színmű és dráma újból felébresztésének czélját el nem
