Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)

Amerikai drámák a magyar színpadokon 1945 után - Kolta Magdolna: Howard Fast: Harminc ezüstpénz c. drámájának fogadtatása Magyarországon

kritikákból kitűnik, politikailag is sarkalatos kérdés volt. Az amerikai életforma külsőségeiben is - vagyis a díszletekben, jelmezekben is - meg kellett jelenjen. A Magyar Nemzet a következőket irja a Madách előadása kapcsán Ruzicskay György díszleteiről és Mialkovszky Erzsébet jelemezeiről: A fő feelyszin, David Graham lakása "kissé eltúlzott luxust sejtet. A lakás kényelmének, polgári kellemességeinek hangsúlyozása kétségkívül lényeges, hiszen ez az egyik indoka Graham árulásának, de nem valószínű, hogy a kis statisztikusnak, aki a darab folyamán többször beszél pénztelenségéről, ennyire szép lakása legyen. Az amerikai életszínvonal egyre alacsonyabb, s ez alól természetesen a kisebb állami tisztviselők sem kivételek." A Béke és Szabadság cikkírója szerint a rendezés "a színészi játékon keresztül jól juttatja érvényre a szinmü eszmei tartalmát, de ugyanakkor a színpadképpel nemcsak érthetetlenné, de valósággal ellentmondásossá teszi azt. Fényűzően berendezett, pompás hallt ábrázol a kép, nagyszerű kerttel övezett luxusvillában vagyunk. Pontosan olyan környezetet látunk, amilyenben kis fizetésű amerikai köztisztviselők nem élnek! Ezt a luxuskivitelezés által keltett zavart csak fokozza, hogy az egyébként kitűnően játszó Tolnay Klárival valóságos divatbemutatót rendeztetnek," A miskolci díszleteket /tervezője: Ütő Endre/ a Népszava szintén "indokolatlanul elegáns hatásúnak" tartja, s politikai hibának véli, hogy ezzel a luxussal szemben a II. felvonás helyszíne, a minisztériumi szoba túlságosan sivár és jellegtelen. Ezekből a kritikákból kétféle következtetés adódik. Egyrészt nyilvánvalóan a korabeli amerikai filmek, újságok, személyes tapasztalatok teljes hiánya miatt kevéssé mérvadóak a túlzott luxusról beszélő kritikák. A viszonyításai alap hiánya miatt könnyen jelentkezhettek értéktévesztések, a statisztikus és a milliomos életformájának megkülönböztetése sem a diszlet- és jelmeztervezők, sem a kritikusok számára nem volt lehetséges. A Madách Szinház előadásáról fennmaradt néhány fényképfelvétel mindenesetre nem támasztja alá ezt az egybehangzó vélekedést, az azonban igy is nyilvánvaló, hogy a magyar lakáskörülményektől és a munkáskörnyezetben játszódó kortárs-drámák színpadképétől még igy is