Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)

Függelék. Színház- és drámatörténeti dokumentumok - Dr. Kovássy Zoltán: Színházi esték Máramarosszigeten /Beszélgetések szép emlékekről/

A színháztörténet olyan művészettudomány, amelynek nem áll módjában - az irodalom vagy képzőművészetek kutatójához hasonlóan - kutatása tárgyát, a szinházi előadást szembesíteni saját munkahipotézisével. A hajdanvolt szinházi előadások rekonstrukciója vagy körűlirása akkor közelit! meg a tudomány egzaktságát, ha komplex forrásfeltárásra törekszünk, s az "unus testis - nullus testis" történész közmondás igazsága szerint nem elégszünk meg egy forrás vagy forráscsoport feltárásával, elemzésével. A színháztörténeti kutatás során igy szerep jut a nyomtatott vagy kézirásos emlékeknek /szinlapok, zsebkönyvek, szinésznaplók és -levelezések/, a vizuális fórrá soknak /díszlettervek, jelmeztervek, fotók vagy ezt megelőző képzőművészeti alkotások/ éppúgy, mint a tárgyiaknak vagy nar rativ hagyománynak. A forráskritika igénye is valamennyire egyformán vonatkozik. Voltak persze olyan kutatási korszakok, iskolák, amikor az arányok felbomlottak. Ugy véljük, ma már a magyar színháztörténet túljutott e gyermekbetegségeken. A neves szinházi al kotok relikviáinak nemcsak múzeumban a helye, hanem a kutatás más fázisaiban is foglalkoznunk kell velük; a színészethez fűződő nézői-pártolói hagyományok pedig azért fontosak, mert - kellő forráskritikával és szellemi kontextusban használva őket - segitenek megérteni és feltárni azt a közeget, amely nélkül szinház nem létezhet. Természetesen itt is meg kell ta lálnia a kutatásnak azokat a csomópontokat, jellemző pillanatokat és személyiségeket, amelyek és akik körül egy-egy színháztörténeti korszak képe kirajzolódhat. Alábbi forrásközlésünk ebben az irányban tesz tudományos kísérletet. Dr. Kerényi Ferenc