Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)
Amerikai drámák a magyar színpadokon 1945 után - Bóna László: Amerikai-magyar közös emberáldozat. /David Rabe: Bot ás gitár c. drámájának 1974-es Pesti Színházi bemutatója/
javarésze ismerteti azt az amerikai drámairodalmi folyamatot, aminek Rabe részét képezi. Az emlitésre kerülő nevek: Tennessee Williams, Albee, O'Neill, Arthur Miller, Sam Shepard, Claude van It allie, Arthur Kopit, John Guare, Jason Miller, Michael Weller, Lanford Wilson, Az abszurd kapcsán emlitésre kerül Pinter, Beckett, Ionesco, Érdekesebbek és többet mondóak azonban azok az egyedi kritikusi vonatkoztatások, amelyek a darabnak megpróbálnak magyar aurát teremteni, különféle hagyomány-kapcsolatokat alkotni. A világirodalmi rokonságok keresésénél előfordul Kafka neve az Átváltozások kal, aminek modellje szintén az, ahogyan a család elutasítja megváltozott életformát élő tagját. Utalás történik Sartre Altona foglyai cimü darabjára és Arthur Miller É des fiaim cimü müvére, amelyeknek ugyancsak az a témája, hogy az apák felelősségét kutatják a fiaik tetteinek tükrében. A magyar színházi hagyományokkal való kapcsolatot többen Örkény István: Tóték jában vélik felfedezni, mint a létező magyar abszurd bizonyítékában, A kortárs drámairodalomból Szakonyi Károly: Adáshibá ja Rabe darabjának magyar megfelelőjeként a saját életmódkritikánk és a hasonló családi modell és hasonló értékek miatt, sőt szinházi motivumok azonossága miatt is, ugyanúgy egy működő televízió kiséri végig az előadást. Mind a nemzetközi, mind a magyar kritika általában jobban hajlik arra, hogy a darab különféle európai előadásainak mindegyikét inkább értelmezzék az amerikai társadalom kritikájának, mintsem bárhol is a hazai vonatkozásokat kutassák, Igy történt ez a magyar előadás esetében is. Mind a már emiitett előzetes ismertetések, mind az utólagos elemzések az előadást többnyire kizárólag az amerikaiak ügyének tekintik, és általában azt elemzik, mennyiben mond az amerikaiakról nekünk valamit és a legkevésbé azt, hogy magunkat hogyan találjuk meg benne. Izelitő a dráma témájának kritikai meghatározásaiból: "kritika és Ítélet az amerikai társadalomról... ez a társadalom önmagát pusztítja el" /Néző/; "egy átlagamerikai család, egy átlagházaspár élete" /Film, Szinház, Muzsika/; az amerikai életforma abszurditása, az amerikai álom valóságot letagadó illúziói" /Népszabadság/. Sőt a magyar kritika sem volt
