Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 20. (Budapest, 1986)

Fuchs Lívia: A csodálatos mandarin a magyar színpadokon /1956-1985/

vakító* fénybe. Markó Iván koreográfiája - annak ellenére, hogy a zenei analizis a mü zseniális dramaturgiájának épitményét a szöveg és zene tökéletes egységében látja - eszmeileg és etikailag mégsem lett hűtlen Bartók muzsikájához. Markó szinházi szemmel közeledett a zenedrámához, újraolvasta, vagyis zeneelméleti és szinpadi "előítéletektől" mentesen újrahallgatta Bartók zenéjét, s ahelyett, hogy a korábban szinre vitt verziókkal való azonosság és másság pepecselő részleteibe fulladt volna, tánc szinpadra fogalmazta önálló látomását a Bartók muzsikáról. Markó szövegkönyve valójában csak egyetlen szempontból kérdő jelezhető meg, s ez az új történet misztikuma és szimbolikus

sága ellenére is uralkodó - konkrétsága. Bartók zenéjében a szöveggel való "azonosságokon" túl általános és jelképes a történet, ami természetesen minden szinpadi megvalósulásban - a test kikerülhetetlen "konkrétsága" miatt is - vészit tisztán zenei poliszemantikájából. Markó A csodálatos mandarinb

an korunk egyik égető alapkérdését teszi fel, az emberi méltóság megőrzésének kérdését. A mai nagyvárosok emberi perifériáin nála nem a kisstilü, bár gyilkosságra is kész csavargók élnek, hanem olyan fiatal bandák, amelyek értelmes emberi cél nélkül, érzelmi nihilben tengetik életüket. Egy lány meggyalázása, testi-lelki tönkretétele gyakran kitöltheti üres idejüket. Áldozataiknak semmi esélyük nincs a lelki túlélésre, az emberi méltóság maradékának megtartására. öéoda kell hát, már-már misztikus hit abban, hogy az ember megalázottságában is legyőzhetetlen. Ez a csoda pedig csak az emberből önmagából származhat, mint ahogy a Hit, a Küzdelem és a Hivatás embert legyőző és felemelő misztikus-valóságos csodája A nap szeret tei

, a Stációk

, a Szamuráj hőseinek is sajátja volt Markó szinpadán. A koreográfia első része - a Mandarin megjelenéséig sodró és izgalmas. Igaz, a banda tagjainak jellemzése kissé egysikú, de valójában ez nem is kiemelkedő fontosságú a mű egésze szempontjából. Ahol a bandán belül Markó egyénit /például az izgatott első pillanatokban, vagy a "Biák" jele-