Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 20. (Budapest, 1986)

Fuchs Lívia: A csodálatos mandarin a magyar színpadokon /1956-1985/

Az egyik vagányban /a "Diák"/ szánalmat ébreszt, de ebben a társaságban rugdosás józanítja ki az "érzelgős

t". A Lány teste - meggyalázva és összeverve - görcsökbe rándul. A testi és lelki gyötrelmektől szinte ronccsá válva fetreng, de nem a halál tusája jött el, hanem épp ellenkezőleg: a Csavargók által magesra tartva világra vajúdja gyermekét - szerelmét - szabeditóját. Lázben égő testéből kibukik a Mandarin

. Markó-Gombár-Hani színpadán a Mandarin belépője ritkán átélhető, döbbenetes szinházi pillanat: az eddig tág hatású tér a fények segítségével beszűkül, s igy a vörös fényesóvábsn, a férfiak által magasba emelt Lány kitáruló lábai között bukkan elő a Csodálatos feje, msjd teste. Az egy ponttá szükitett tér fokozatosan újból kitágul: a fény és a koreográfia együtt adja vissza a "valóságos" teret, a félhomályos raktár üres teljességét. A csodálatos születést követő pillanatokban a Lány gyermekként babusgatja-óvja, takargatja közös "véres" leplükbe a Mandarint. Majd szerelmesként fonódik vele össze, hogy az élet mellé erőt is adjon - s kapjon a-misztikus lénytől, akivel ezentúl közösen tud szembeszállni az emberhez méltatlan helyzettel. Az eredeti libretto hármas gyilkossága most a visszájára fordul. A Lány és a Mandarin egymást segítve mágikus védőkört von, emberfeletti erővel küzd, és mintegy közösen végez a Lány meggyalázóival: a bandára súlyos zsákok zuhannak a raktár félsötótjéből, testükön áram fut végig, ahogy a lépcsőkön és hidon elmenekülnének, majd végül a semmibe süllyednek. A Mandarin és a banda közötti "hajszában" a Lány - az Anya - szüntelen óvja fiát, megmentőjét. Miután a banda a nézőkhöz legközelebb eső szinpadszeleten a mélybe süllyed, a hátsó ajtó is kitárul. A Lány szabadulhatna, de ekkorra már a hivatását betöltő Mandarin is semmivé foszlott a távolban. Az álom kábulatából és misztikumából csak a lepel emlékeztet rá. Hiába hát a fény beözönlése, az ajtó feltárulása, a Lány nem tud mit kezdeni megmaradt, de a csoda jelenléte nélküli életével. A lépcsők harapófogóként zárulnak köré, s a Lányra ereszkedő lámpapark "realitása" a földbe nyomja őt. De e "valóság" nem éri el többé a Lányt, aki fejét s némán is sikoltó arcát emeli a