Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 20. (Budapest, 1986)

Maácz László: Kísérlet egy művészportréra: Rábai Miklós

zők felkészültségéből tanult. A zeneakadémiai stúdiumokban kiművelt szerzők - mint Gulyás László, Vujicsics Tihamér, Petrovics Emil, Szokolay Sándor, majd később Koosár Miklós és Daróci Bárdos Tamás - rengeteg szerkesztési, komponálási ötletet adtak a koreográfusnak. Tanácsaik persze főleg a táncok szerkezeti rendjét befolyásolták, s igy továbbra is nyitva marad, hogy a táncfüzérekkel vagy a szinpadi térrend kialakításával milyen meggondolások alapján vivott meg a koreográfus. Már nem tudhatjuk, inkább csak sejthetjük az egyes komponenseket, amelyek áttételesen befolyásolták a koreográfus szinpadi építkezését. Ilyen összetevő például a már emlitett "kóros" életszeretet, és az épitő cselekvésben kifejezést kereső hajlam. Eközben nem valószínű, hogy a koreográfiák eszmei megalapozásában Rábait mint a filozófiai rendszerek és igazságok ismerőjét vagy megvalósítóját kellene látnunk. Nem, más világban élt, mert más társadalmi talajról rugaszkodott, mint a hetvenes és nyolcvanas évek avantgárdé koreográfusai. Mindamellett életmüvének két komponense még emlitést kivan. Az egyik, hogy éppen egyetemi, természettudományi alapműveltsége feltétlenül hozzásegítette az analízis és szintézis készségéhez, s ez a készség ugyanúgy megnyilvánult az eredeti néptáncfilmek elemzésében, mint a további szinpadi munkában, vagyis a mozdulatok kombinációjában, szerkesztésében, az arányok kialakításában. A másik momentum pedig a koreográfus képzőművészeti érzéke, amely titkosan és játékos formában jelent meg úgy, hogy az ötvenes évek Rábaija szorgosan rajzolt apró skicceket, vázlatokat az elképzelt táncokhoz, hogy a hatvanas évek végétől áttérjen az otthoni festegetésre. Akvarelleket, tempera-képeket festett önmaga kedvére, titkos kiélési formának, szinte senkinek sem mutatva a kész festményeket. Egyetlen egy alkalommal, az ÁNE egyik házi kiállításán mutatta be egyik festményét - önarckép volt és félelmetes önismeretről tanúskodott! - , ám ez a hobbi valamiképp igazolhatja a koreográfus látás-szeretetét, s ezt is, hogy a képteremtés mindvégig szívügye maradt.