Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 20. (Budapest, 1986)

Maácz László: Kísérlet egy művészportréra: Rábai Miklós

..•Az egyetemes tánctörténetben időről-időre felbukkan valamilyen nagy szintézis gondolata, s ebben a szintézisigényben a mélyen személyes lira és a dráma egyesítésének vágya ugyanúgy észlelhető, mint a különböző táncnyelvek egyesítésének óhaja. /Századunkban ennek az igénynek épp a magyar Milloss Aurél volt az egyik legfőbb apostola./ Nos, nem tudhatjuk, hogy az érett korában, de mégsem aggastyánként elhunyt Rábai Miklós milyen szintézis-igényeket táplált önmagában a magyar néptánc reneszánszáról, az egyetemes érvényességet is igényelve. Annyit tudunk, hogy sokat akart és később megroppant,

s hogy torzóvá iett életmüvében még igy is sok szeretnivaló, igazi művészeti alkotást kell számontartanunk.