Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 20. (Budapest, 1986)

Maácz László: Kísérlet egy művészportréra: Rábai Miklós

A szakmai eszköztárra, a formálás tudományára térve azonban majdhogynem rejtélyekkel állunk szemben. Valójában nem tudjuk, s valósziniileg már többé nem is tudhatjuk Rábai koreográfiai mesterségének evolúcióját, annak ellenére, hogy már 1951-52-ben koreográfiát tanitott a Színművészeti Főiskolán. Maradt tehát a lelkes és leselkedő autodidakta, aki mások példájából és kárából okul; aki baletteket is megnéz, de igen kritikusan, közben műfajt és szerkesztést tanul, de az adott stilisztikát csöndben elutasitja. A mesterség szabályainak kialakításában tehát csak két személyes és egy általános ösztönzőt jelölhetünk meg. A személyes kapcsolatokból az első Szabó Iván, aki már a harmincas évek végén a Csupajáték produkcióban is szerepelt, majd a felszabadulás után a Muharay- NéKOSz együttes, illetve az első hivatásos társulat,a Néphadsereg Művészegyüttes koreográfusaként dolgozott. Kétségtelen ugyanis, hogy csöndes és barátságos tanácsaival Szabó Iván már 1949-ben Rábai mellé állt, s szinte mellékesen odavetett észrevételeivel sokban segítette koreográfusunk tudatosodását. A két személyiség kapcsolata valószínűleg azon alapult, hogy mindketten a derűs életszemlélet alapján álltak, s elsősorban néptáncaink szépségét, harmóniáját igyekeztek kifejezni. A másik személyes komponens: a különböző találkozások során Rábai nem egy tanácsot kaphatott Igor Mojszejévtől, aki Rábai szinrelépéselor már régen "profi" volt. Rábai hálás volt Mojszejev elismeréséért és tanácsaiért, s éveken át lelkesedett Mojszejev társulatának müveiért, hiszen csakugyan: a negyvenes és ötvenes évek fordulóján a társulat Magyarországon bemutatott programja revelációnak hatott. A csöndes elválás /nem látványos szakítás!/ az ötvenes évek végén következett be, amikor Rábai egyre jobban átlátta, hogy Mojszejev a technikai virtuozitás és a formakultusz útját járja, egyre távolabb a folklórtól, s az önkifejezést és a mélyebb tartalmakat is mellőzve. Magyarországon a negyvenes és ötvenes években egyáltalán nem létezett koreográfiai iskola a néptáncban, Rábai tehát részben az irodalomból, részben pedig a közreműködő zeneaaer-