Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 20. (Budapest, 1986)

Maácz László: Kísérlet egy művészportréra: Rábai Miklós

és koreográfusa, majd a hatvanas és hetvenes évek fordulójától a teljes együttes egyszemélyi igazgatója és művészeti vezetője. Jegyezzük meg azonban: már ez utóbbi csúcspozició deklarálása előtt is legalább tizenöt évvel nolens-volens ő a kulcsalak a társulatnál, hiszen a három művészeti kar fellépéseit valakinek egybe kellett fognia. - Két ós fél évtizedes pályaivéről természetesen külön fejezetnek kell szólnia, előbb azonban még következzenek magánéletének legfontosabb támpontjai. Mindenekelőtt: az ÁHE 1952-es szovjet-kinai turnéja idején 31 évesen Kossuth-dijat kapott. Nyilván örömmel fogadta az elismerést, hiszen első és legkedvesebb darabjai Ecseri lakodalmas

. Este a fonóban

. Kállai kettős

. Háromugrós

. Üveges tánc és Pontozó - honorálását láthatta. Ám a kitüntetést mégis inkább előlegezett bőkezűségnek tekintette, hiszen soha nem kérkedett a Kos su th-di jávai. /Az állami ünnepeken, amikor kötelező volt kitűzni a pántlikákat, szinte suttyómba tűzte ki zakója hajtókájára a dij legapróbb emblémáját./ Nem csapott propagandát a dijnak, és e magatartás konzekvens ellentéteként mélyen hallgatott, csak nyelt, amikor az állam szó nélkül ment el kimagasló teljesítményei, az egyfelvonásos, balladák, táncdrámák mellett, holott szive-vérét ölte a táncjátékokba. Nem, ebből a szempontból is a sokat türŐ és kötélidegzetü emberfajtába sorolódott, aki nem kivan magának örömtüzeket gyújtani, sérelméről pedig úgy tesz, mintha meg sem történt volna. Ugyancsak a személyes lét szférájába tartozik, hogy a hatvanas évek elején első házassága felbomlott, hogy új házasságot kössön. A dolog látszólag nem tartozik sem a krónikásra, sem az olvasóra. Annyit azonban meg kell kockáztatni - mert ez bizonyos! -, hogy az ÁNE első évtizedében Rábai maradéktalanul az együttesnek élt, tehát nem maradhatott igazán ideje-gondja a saját családjára. Itt már elérkeztünk a gonosz szakmai ártalmakhoz: az iró, festő, zeneszerző, szobrász elvonulhat szobájába, műhelyébe, a koreográfus azonban kivédhetetlen kölcsönhatásban él a társulatával, mindazokkal, akik elképzeléseit jól vagy rosszul megvalósit-