Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 20. (Budapest, 1986)

Major Rita: A Giselle a régi magyar színpadon

petálhassák. A történet iránt közömbössé vált közönség, munkájuk nyomán teljesen új müvet láthatott, igazi drámai hatású balettet, "Azt hittük, hogy azon Gizellát adandják, melyet színpadunkon gyakran volt alkalmunk látni, most azonban csak ritka szép zenéje volt ugyanaz, az előadás egészen új, teli szépséggel, bájjal, költészettel* Sokan talán nem is akarják hinni, hogy a táncban is lehet költészet* Nézzék meg Nadejdát, mint Gizellát, a balettben. Ő nem szél, mégis olly érthetően beszél szerelméről, fájdalmairól. Midőn meghalt, szinte megsirattuk őt. Mellette kiváló figyelmet érdemel testvére. Még nem láttunk annyi könnyűséget, bájt, erőt férfi tánczában, mit a jeles Bogdanoff Miklós fellépésében. Minden mozdulata, lépése festői szép és kellemtelj es volt. Szépen tánczolt Rotter Mari k,a. /Vilii királynő/ a tánczkar hasonlóan* Nagyon észre lehet venni, hogy a betanításnál mester volt jelen."

/12/ ,,, és a második; Rotter Mari Bogdanovék példát mutattak autentikus s ágból, technikai tökéletességből, de hiába. Campilli ragaszkodott az általa bevezetett "régi úthoz", amely ekkorra már Aranyváry Emilia számára sem volt tovább járható. Az első magyar primabalerin& 1859 elején kétszer táncolt még Giselle-t a színházban, majd a következő évben felmondott, s

zerepét az arisztokrácia által pártfogolt Rotter Mari vette át, aki a továbbiakban több mint tiz éven keresztül birtokolta a szólótáncosnői rangot a Nemzeti Szinházban, Képességei, adottságai meg sem közelitették Aranyváry tehetségének nagyságát, de Campilli ideális alanyt talált benne elképzeléseihez. Kevesebbet tudunk róla, mint a korszak többi balerinájáról, A táncosnő /aki később Irma néven is szerepelt/ Kassán született, és igen fiatalon tünt fel egy jótékony célú előadáson. Ott figyelt fel rá Mayer Antal, a Kassán működő bécsi táncmester, akinek tanácsára Rotter Pestre jött. 1857-ben táncolta először a