Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 20. (Budapest, 1986)
Major Rita: A Giselle a régi magyar színpadon
színpad lehetőségeinele szűk keretei és a 48-as események szellemi-eszmei hatása még inkább kiélezte az ellentétet. Campilli Giselleje A Giselle azonban továbbra is a szinház műsorán maradt. A folytonosság biztositásában Campillinek is része volt, koreográfus! és táncos minőségben egyaránt. 1847* december 20-án az ő átdolgozásában és főszereplésével, hazai táncosokkal újra színpadra vitték a balettet. Giselle-t a Bécsből szerződött Erhardt-Kurz Antónia táncolta. Campilli a táncok elrendezésében eszközölt változatásókat. így az első felvonásban, minthogy ka rak ter táncnak szerepelnie kellett minden táncjátékban, Riza ^eréz egy "muszka" szólót adott elő, melynek koreográfiáját maga készítette. Az orosz tánc /amely különben kedveltnek és gyakorinak számított a karaktertáncok sorában/ egyáltalán nem illeszkedett a cselekményhez, és a kritika a kivitelezés elégtelenségéért is elmarasztalta. Érdekes, hogy a szinlapon eredetileg kiirt néptánckettőst, amelyet Giselle és Albert táncolt volna, később kihúzták és a birálat sem tett emlitést róla. Lehet, hogy a korábban már emiitett "kis" pas de deux és a" nagy "kettős kombinálására tett kísérletről tanúskodik a régi dokumentum. Alátámasztaná ezt az eredeti demi-karakter jellegű kettős, amely magában hordozta a nagy klasszikus duett formai-szerkezeti elemeit, és a cselekménytől sem idegen a két főszereplő táncos részvétele szüreti parasztmulat ságban. A második részben korábban szereplő hármas tündértáncból kivált a viliikirálynő szólója, amely Sáry Panny előadásában elismerést kapott. A következő évben a nemzeti szinházi balett különösen nehéz helyzetbe került. A sok költséget felemésztő részleg, "intézetünk drága lógósa" egyre gyakrabban állt a támadások kereszttüzében. Végül is 1848 tavaszán az egyre több gondot okozó táncszemélyzetet Sáry Panny, Erhardt-Kurz és Campilli kivételével szélnek eresztették. A Giselle azonban ezt a törést is túlélte, '48-ban kétszer, *49-ben egyszer, f 50-ben ismét kétszer került színpadra igaz, mindannyiszor csak a második felvonás, amely igy inkább romantikus divertissement