Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 20. (Budapest, 1986)
Major Rita: A Giselle a régi magyar színpadon
jelleget öltött, A szükség hozta ezt, mivel a viliikirálynő szólóját ős a kettőst a három megmaradt táncos is meg tudta oldani, ós a repertoáron mógis maradt romantikus balett. Ahhoz, hogy a darab ismét teljes terjedelmében és szépségében ragyoghasson fel a közönség előtt, újabb vendégjáték adott alkalmat. 1851-ben /június 14. 28./ Iucile Grahn, aki ekkor a szinlap szerint a "londoni Olasz Opera első magánytánc zosnő je" és Ambrogio. a "drezdai királyi szinház első magánytánczosa" mutatkozott be. Grahn maga rendezte a Gjaellet. teljesen mellőzve Campilli közreműködését. Ebben a változatban megvalósult a korábbi elképzelés, a két főszereplő az első felvonásban a "komoly kettősön" kivül "vincellérek táncza" cimen is előadott egy duettet, amelyről azonban közelebbit nem lehet tudni. A vendégek fellépése valóságos revelációként hatott a táncos kivitelezés és a művészi átélés tekintetében. "...ő /ti. Grahn/ a művészetnek azon magas fokán áll, honnan emelkedni többé nem lehet. A közönség a szó teljes értelmében el volt ragadtatva. tf// ^ 0// Az első magyar Giselle: Aranyvári Emilia A művészi mérce igy még magasabbra került. A vendégek ittlétük alatt foglalkoztak az időközben újra kibővitett tánc karral, de távozásuk után nem akadt senki, aki munkájukat folytatta volna. Campilli csak a saját elképzeléseihez ragaszkodott, bécsi színvonalú balettkultúrát meghívásokkal akart teremteni, nem bajlódott a magyar táncosok képzésével. 1852-ben Erhardt-Kurz Antóniával együtt egy időre megvált a színháztól. Bizonyára távozásuk is hozzájárult ahhoz, hogy a Giselle 1851 végétől néhány évig nem szerepelt műsoron. 1855» november 19-én azonban, a mü magyarországi történetében mérföldkövet jelentő előadással, újabb Giselleszéria indult meg, amely egészen a nyolcvanas évekig tartott. A színházhoz visszatért Campilli újra átdolgozta a koreográfiát, és a felfrissített változatban az első magyar, igazi primabalerina, Aranyváry Emilia táncolta a főszerepet. Aranyváry ekkor még a párizsi Theatre Lirique első táncosnő je ként.
