Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 20. (Budapest, 1986)

Major Rita: A Giselle a régi magyar színpadon

"Kettős-táncz" Maywood ás Börry II, felvonás: "Nagy 3-as táncz" - Idaly, Erhardt-Kurz, Sáry ás a tánckar "Kettős-táncz" - Maywood és Börry Az első részben szereplő ballabille a romantikus balettek fontos és jellemző tartozéka, melyben a tánckar jut feladathoz, a Campilli által készített kettős pedig valószinüleg az eredeti verzió "kis" /ma "paraszt"/ pas de deux-nek nevezett duettjét helyettesitette. A temetőben játszódó második felvonás hármas táncának érdekessége, hogy ebben B

athilde is részt vett. /A hercegi menyasszony alakja a későbbi változatokban egyre inkább statiszta jellegű szereppé vált, mig előbb tehát jelentősebb szinészi-táncos feladatot kinált./ A balett első magyar színre vitele és a vendégművészek bemutatkozása sikert aratott, de a kritika nem szűnt meg ostorozni a táncszemólyzetet és fenntartotta korábban is kifejtett ellenérzéseit a költséges ós idegen Ízlésű táncmüvészettel szemben. "Ezen ballet a maga nemében a legjobb szerzemények közé tartozik, tárgya valóban költői, gyöngéd kivált a második felvonás, mely a menyasszony korúkban elhalt hölgyek szellemeit az ismert tánczos viliik képében tünteti fel a temetőn, a legábrándosabb képzelmek tünderhonába ragadja a nézőt."... "Maywood asszony mimikája fölötte eleven, de kissé túlzott, rendkívüli ügyességű, s a legnagyobb nehézségeken is diadalmaskodó táncza inkább bámulatra ragad semmint kellemes hatást idézne elő, hiányzik nála a cerritoi és elszleri gratia." Borryról: "•..nála kellemdúsabb és mimikájában nemesebb kifejezésü tánczmüvészt még nem láttunk színpadunkon, emellett a legmesterségesebb ugrások- és forgásokban is bárkivel