Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 20. (Budapest, 1986)
Pór Anna: Találkozások /Tánc és színház/
révén, a tartalommal nem adekvát formai megjelenítés által nemegyszer bizonyos hiányérzetet hagynak a nézőben. Mindamellett egyes kisérletezo szellemű művészek tehetségük, szakmai tudásuk és mondanivalójuk intenzitása révén némelykor a redukált mozgásanyaggal is képesek egy-egy különös légkörű, hatásos müvet létrehozni. Ilyen például Györgyfalvay Katalinnak /Rossa László zenéjével/a tragédia és szatira ötvözetéből született /annak idején első változatban a Vasas Együttessel bemutatott/ Montázs cimü alkotása, amelynek talán épp itt, a szinház és a tánc közeledését tárgyaló Írásban említendő érdekessége, hogy Tadeusz Kantor WielopoleWielopole cimü színmüvében Györgyfalvayval meglepően Összecsengő képzettársításokat lehet felfedezni. A Montázs ban a közismert táncos lakodalmi "mars", és a katonai bevonulási induló egymásba játszásával fehér menyasszonyi fátylak repülnek a tömeg fölött egyik fejről a másikra, majd hirtelenül feketére cserélődnek. Mig Kantor néhány szóval, bábokkal és bábszerüen mozgatott emberekkel, lengyel tömegdalok és katonadalok montirozásával megvalósított misztikus játékába a falu fiataljainak a hadseregbe, tömegsírba való "kiszerelésé"-hez sorozatban gyártott esküvőknél repülnek a menyasszonyi fátylak, és a hajigált menyasszonyi bábuk is. A színházból a tánc felé és a táncból a szinház felé vezető úton hasonló szimbolikus motívumban találkozott a két művész eszköztára anélkül, hogy egyik is valaha látta volna a másik munkáját, jelezvén, hogy mennyire kézenfekvő és időszeÉi a két művészeti ág rokon szemléletű alkotóinak közvetlen találkozása. /Talán az sem véletlen, hogy a Montázs egyik legutóbbi előadásán önként, kedvtelésből beállt szöveget skandálni Törőcsik Mari is./ A néptánc "avantgárdé" kísérletező munkája hosszú éveken át szinte észrevétlen csatornákon át áramlott be a színházba. Egyik hosszú évekkel korábban megvalósított előzmény például Garcia Lorca Vérnász cimü drámájának amatőr néptáncosokkal és hivatásos színészekkel közösen létrehozott előadása Szigeti Károly rendezésében, Iglódi István közreműködésével. Végülis alapjában ide sorolható a 25.Színház hivatásosokat, amatőröket összefogó érdekes kezdeményező, ki-