Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)

Clifford Davidson: A bölcsesség és a bolondság ikonográfiája a Lear királyban

A Shakespeare-életmű egyes darabjai gyakran különösen nagy jelentőségre tesznek szert a bennünket körülvevő világ eseményeinek fényében* Oktalanság volna ugyan Shakespeare-t mondjuk Szőkrátéazhez hasonló nagy bölcsnek tekinteni, egyikmásik színpadi müvében azonban olyan dolgok történnek, melyeknek aktualitása Időről időre szokatlanul erős hatást gyakorol ránk* így hatottak rám, a jelenlegi kritikus történelmi helyzetben a Lear király eseményei, melyek, úgy vélem, megkérdőjelezik a társadalom stabilitásáról és az emberben rejlő jóságról alkotott önelégült elképzeléseinket* Meglehet, hogy ezekről a dolgokról a dráma nem mond nekünk sokkal többet annál, amire magunk is rájöhetünk, ha áttekintjük századunk félelmetes történéseit* Mégis úgy tűnik, hogy ennek a Shakespearedrámának némi távolabbra mutató jelentősége la van számunkra* Mindenképpen távlatokba helyezi az eseményeket, s Így olyan rácsot ad, melyen keresztül megvizsgálhatjuk saját korunk bölcsességét és bolondságát* Ha elfogadjuk, hogy Shakespeare a színházat a világ tükrének tartotta'**^, láthatjuk, hogy a probléma lényege lefordítható színházi és vizuális nyelvre* Egy civilizált társadalomban az élet több kell, hogy legyen, mint puszta szerepjáték, ami e forgatókönyv szerint előirt szavakban és gesztusokban nyilvánul meg mindaddig, mlg el nem érkezik ez idő erra, hogy elhagyjuk e földi színpadot* Az önmaga által definiált "bölcsesség" - melynek rejtve kell maradnia, nehogy észrevehetővé váljon, hogy valójában ostobaság - titkos és baljós formájának kergetésében megnyilvánuló álszentság szolgáltatja azt a paradoxont, mely köré a Lear király vizuális struktúrája és jelrendszere szerveződik* Ez a színlelt bölcsesség, mely az életet lényeg nélküli árnyéknak tekinti, végigvonul az egész drámán, állandóan megsérti az élet értelmét, és veszélyezteti magát a civilizációt* így Lear, miután a Szerencse legmélyebb pontjára kerül - ami egyben királyi hatalmának is legmélyebb pontja -, őrültségében felismeri, hogy a világ nem más, mint "bolondok roppant színpada". A király két képmutató leánya, doner11 és Regan, két olyan színésznő, kinek arca nem árulja el, hogy ml rejlik lelkében*