Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)

Tahy Nóra: A teátrális szokás. Eddigi szerepe a magyar színháztörténet megértésében ás rendszeres vizsgálatának alapjai

sé*ge előtt végzik. A játékszerü előadásmódot még a szereplők külseje, álarca, a mindennapitól eltérő ruházata, bizonyos kellékek, ember és állatalakok szerepeltetése jelzi. Ezeknek az előadásmódja lehet kötött, ... ugyancsak kötött énekelt vagy mondott szöveggel és lehet rögtönzött... Akár kötött, akár rögtönzött az előadásmód és a szöveg, a szereplők a cselekményt, a szokást mindkét esetben megjátsszák."^^ Azok a formák, melyekre a 3« pont vonatkozik,formailag és célkitűzésük szerint is teátrálisak, viszont a 2. és 4. ponthoz valószínűleg azok a formák tartoznak, amelyek csak formailag nevezhetők teátrálisnak.^

21

^ "A szokások előadásának másik, teljes mértékben színjátékszerű és egyben leginkább közösségi jellegű formáját ott találjuk meg, ahol - ha a cselekménynek vannak is meghatározott, állandó szereplői a szereplő és néző közötti határvonal elmosódik, többé-kevés/22/ bé mindenki egyformán aktiv részese a népszokásnak. ' A közönség nála kap először alapvető szerepet. A vizsgálatok különböző szempontjaira utal az a tény. hogy Manga János a 2. és 3. pontjával azokra a jelenségekre utal, amelyek Leopold Schmidtnél részben az A, és részben a B pont alatt találhatók, viszont az ő 4« pontjának az osztrák kutatónál semmi sem felel meg. A két következő kutató is hasonlóan dolgozik, csupán ők a farsang jelenségeire korlátozzák figyelmünket. Raffay Anna az egyik kéziratában a következő beosztást dolgozta ki: "Egyszerűen maskarába öltözik egy legény és "urasfarsangosként" vasárnap este végigsétálja a falut, vagy egy kisebb 15 év körüli legénnyel "bekérezteti magát" a lányos házhoz, és ott némán körbe sétál a fonóban." A b/ csoportba azok a jelenségek tartoznak, amelyeknél a szöveg improvizatorikusan adódik az alakított szerepből, amely viszont mégis előír egy alapviselkedést. A o/ csoportba a teátrális szokásnak azok a jelenségei tartoznak, melyek esetében a résztvevők rendelkezésére áll egy tradicionális szöveg. Ezekben az esetekben a szereplők állítólag szereptudattal is rendelkeznek, és tudatosan építik fel a realitás illúzióját. Ebben e beosz-