Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)
Tahy Nóra: A teátrális szokás. Eddigi szerepe a magyar színháztörténet megértésében ás rendszeres vizsgálatának alapjai
dalmi drámára is emlékeztethet abban, hogy több személy beszélget egymással y E kiindulópont alapján a magyar megjelenési formák tudományosan teljes mértékben megragadhatók. Egészen más felosztást kinál Dégh Linda, ski az eredetkérdést tekinti a csoportositás elvének: "Az ünnephez fűződő alakoskodásokat azonban ebből a szempontból két csoportra oszthatjuk. Az egyik fajta alakoskodás jellege és eredete ősi pogány, a másik egyházi, katolikus."^ 1 ^ Ez az idézett kritérium, noha besorolási szempontként túlhaladott, mégis érinti a teátrális szokás vizsgálatának egy lényeges pontját, mivel a jelenségek csak ritkán sorolhatók be egyértelműen ebbe vagy abba a csoportba, kiváltképpen hogy minden egyes jelenség különféle kultúrszint eket rejt magában. Sokszor egy és ugyanazon jelenségben mutathatók ki a legkülönbözőbb egyházi és pogány felfogások. Többek között ez a bipolaritás gyakorolt erős hatást, mégha részben közvetve is, a teátrális szokásra. Az eddigi rendszerezések inkább a játék helyszinén alapultak, a magyar kutatók többsége viszont az egyes jelenségek dramaturgiai szempontja szerint kísérelte meg a rendezést.^ 1 ^ Manga János csoportosításából szeretnék kiindulni: ^7/ Ő négy csoportot különböztet meg. Az első csoportba azok a jelenségek tartoznak, melyek nem teátrálisak: "Ezekből hiányzik a szinjátékszerü forma legfontosabb feltétele: a cselekvést végzők, a cselekvésben résztvevők, vagy az azt nézők együttese. Ezek a szokások végzésükben többé-kevésbé mindig egyéni vonásokat őriznek, a közösséggel közvetlen kapcsolatban nincsenek. ^ 18 ^ A második csoportba tartoznak a teátrális szokás legegyszerűbb formái: "A legegyszerűbb szinjátékszerü forma azokban a népszokásokban mutatkozik, amelyekben a szokást végző vagy végzők házról házra járva valamilyen szöveget, éneket mondanak s ezt bizonyos mozdulatformákkal kisérik, de sohasem meghatározott közönség /pl. az egész ház népe/ előtt, hanem pl. az ablak alatt, a konyhában stb. !|/ y/ A harmadik csoportba a következő megjelenési formák tartoznak: "...amelynek szereplői cselekményüket, játékukat már meghatározott közönség, vagy egy ház népe vagy az egész falu közön-
