Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)

Tahy Nóra: A teátrális szokás. Eddigi szerepe a magyar színháztörténet megértésében ás rendszeres vizsgálatának alapjai

maradnak/ Anélkül, hogy behatóbban foglalkoznék Walter Puchner érdekes munkájával, röviden arra szeretnék utalni, hogy Ő is a játék helyszínét tekinti a szinház fejlődése alapvető kritériumának, de ezt a fejlődést a valóság fogalmával hozza összefüggésbe*

7

'

107

' Ennek ellenére tárgyunk számára az ő beosz tása is túlságosan tagolatlan* Karasek és Lanz egészen másképp dolgoznak, mint Leopold Schmidtt'

11

' ők a jelenségek lejegyzett formáit tartalmi szempontok szerint osztják feli kerácsonyi házalók; betlehemezések, Jézusjátékok, pásztorjátékok; Ádám és Éva játékok; karácsonyi iskolajátékok; vizkereszti játékok /három király/; Heródesjátékok. Munkájuk a téli ünnepkör egy részét öleli csak fel, mégis megkönnyiti az egyes fajták fejlődési fokozatainak összehasonlítását is* Ilyenkor válik felismerhetővé, hogy az egyes példák esetében hogyan érződtek meg a különféle régi szokások. itt szeretnék utalni Dömötör Tekla talán legfontosabb mun kajára, amelyben, figyelembe véve azt, amit Ón teátrális szokásnak neveztem, a népszokásokat a hozzájuk fűződő költészet szemszögéből vizsgálja és megjelenési formáit dialógusaik alapján elemzi. A magyar kutató utal arra, hogy a megjelenési formákat milyen sokféleképpen lehet csoportosítani. Említi például a cél szerinti csoportosítást: "Ha a népi színjátszást cél szerint csoportosítjuk, akkor más kategóriákat kapunk, mert ennek célja a művészi önkifejezés, szórakoztatás, gyönyörködtetés mellett még sokféle lehet: vallásos-mágikus ráhatás, birálat, Ítélkezés, oktatás, megemlékezés stb. Lehetséges csoportosítás! módot ad a cselekmény, a szerepjátszás formája Is: pl. maszkos alakoskodás, gonlsztlkus verseny /13/ játék, mágikus tánc stb."' Viszont az általa vizsgált szokáscselekmény és szöveg közti viszonyra visszatérve a következő jelenségformák különbőztetődnek meg: cselekmények minden szöveg nélkül; szövegek cselekmény nélkül; cselekmény és szöveg viszonyban állnak egymással. A cselekményhez tartoznak: rövid mondások /mondókák/, rövid monológok vagy dialógusok, rituális énekek, verses köszöntők; a szöveg egy iro-