Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)

Csillag Ilona: A zsidó kultusz teátrális elemei a múltban és jelenben

papi uralom puritán istentiszteletet ir elő; a Nagy Gyülekezet munkája nyomán kialakul a templomi szertartás nagyjából máig tartó rendje. A szir-görög uralommal a zsidó kultuszt új megrázkódtatás ári - IV. Antiochus a hagyományos vallással együtt rendeletben tiltja el a zsidó istentiszteletet ás a Szentélyben Zeusz szobrát állitja fel. A Makkabeusok szabadságharca újra visszaadja a Szentély szentségét, és helyreállítódik az istentiszteleti rend, de a végső katasztrófa már nem soká várat magára: a zsidóságon hamarost végigtipor a Római Birodalom nemzeti öntudatot és vallást bomlasztó uralma, és ezen nem sokat segit Heródesnek építkezési mániából született fényesen újjáalakított temploma, mert kapui fölött a római császárság jelvénye, az arany sas szentségtelenkedik. I.u. 70-ben a zsidók hazájával együtt a Jeruzsálemi Szentély is romhalmazzá válik és befejeződik, ami már a két templom pusztulása közti időben elkezdődött: a galut, görögül a diaszpóra, a nép szétszóródása a világ minden táján. A zsidóság ezután kényszerből, vagy szabadon választott hazájában a kelet és a nyugat, illetve az egyes szekták némileg eltérő szokásai mellett nagyjából a még Babilonban kialakult zsinagógai és a számkivetés utáni papi uralom puritán tradícióit őrzi mind az istentiszteleten, mind pedig családi Ünnepein, főként szakrális szimbólumokban őrizve meg az ősi kultusz dramatikus emlékeit. Az elv puritán, D

e minden ünnep lényegi vonásaként a disz, a fény és a játék minduntalan áttör a tendencionált puritanizmuson. v 6./ Teátrális, dramatikus motívumokban gazdag minden vallásos szertartás: egyfelől az oltár, a pap, az előimádkozó, velük szemközt a padsorokban a hivők gyülekezete; zúg az orgona, zeng a kórus, szónoklat hangzik el, a hivők felállnak, letérdelnek vagy meghajolnak, imát mormolnak, zsoltárokat énekelnek, és párbeszéd folyik az előimádkozó és a gyülekezet között. Általánosnak tekintve őket, a mai zsidó szertartásnak a templomon belüli és kívüli új szinházi momentumairól csupán akkor fogunk szót ejteni, ha az akciók és párbeszédek az ünnepi szféra-szülte vonásokon túllépve dramaturgiai értelemben is a szinházi jelleg-