Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)

Csillag Ilona: A zsidó kultusz teátrális elemei a múltban és jelenben

hez közelítenek; ám legfőképpen azokra a specifikus momentumokra és a sajátos, ám a nemzetközi folklórral mégis rokonságot tartó népi színjátékszerű szokásokra mutatunk rá, amelyek közvetlenül, vagy szimbólumokon át közvetve, a zsidó vallásgyakorlat mögöttes tartalmaira utalunk vissza, ós igy a szinházi lényegtől elválaszthatatlan ábrázolásnak, vagy legalábbis ábrázolás csökevényének tekinthetők, akár történelmi eseményről, rítusról, kultuszról, vagy mítoszról legyen szó. 7. A Szombat ünnepének eredetét homály takarja; maga a Szentírás is különböző okokra hivatkozik. A "szent gyülekezés parancsa" a messzi múltnak valamiféle kultikus eseményét valószínűsíti. A szövegekből kezdetben kevésbé rigorózusnak tűnik, csak később a számkivetés alatt ós után, az Istennel való szövetség megkülönböztető jegyeként lesz az elmélyült koncentrációt és áhítatot serkentő "semmittevés kultuszának" napja. "Jer, fogadjuk, hü barát, Szombatot, a szép arát." /Patai József fordítása/ E zsoltár-sorok után a péntek esti istentisztelet drámai pillanata következik: a gyülekezet arccal a bejárati ajtó felé fordul, és igy várja a Szombat-Menyasszony bevonulását; ezzel az akcióval a szombatra-várakozás egy múltbéli kultikus eseményének átélése és csökevényes ábrázolása történik meg a zsinagóga fala között: emlékezés azokra az időkre, amikor a gyülekezet kinn, a szabad ég alatt fogadta még a szombatot, és csak azután vonult be a templomba. Patai József meséli, hogy Luria rabbi és tanítványai az Énekek Énekét énekelve gyors léptekkel haladtak felfelé a száfedi hegy szőlőskertjeinek lejtőjén, hogy a naplemente szépségében gyönyörködve fogadják Szombat Királynőt, Izrael menyasszonyát. De ki ez a rejtélyes lény, akit hol királynőként, hol menyasszonykent vár, és igy is búcsúztat el másnap a zsidó gyülekezet? Az sem lehetetlen, hogy az akkád Isztárral azonos fÖniciai-kananeus Asera-Asztárte, Égi királynője a termékenység-kultusznak, vagy ha úgy tetszik Vénusz, Wolfram von Eschenbach drága hajnalcsillagának istenasszonya. E feltételezés jogosultságát az támasztja alá valamelyest, hogy bár tiltotta a vallás, az Ég Királynőjének bálványozása mély gyö-