Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)

Csillag Ilona: A zsidó kultusz teátrális elemei a múltban és jelenben

lennek, hanem aktívnak éa élőnek képzelte azt, melynek erői az élet minden területét befolyásolják. Az archaikus embernek szorosabb a kapcsolata a természettel, gondolkodásának tengelyében e létezés primer jelenségei: születés, nemzés, halál, a csillagok járása, e nep és e hold felkelte és lenyugta állanak, s ugyanilyen valősághordozók az álmok, a víziók, a hellucináolók - emberi létünk tudeteletti tartományai. A világ megragadását óhajtó mítosz a mindenság e sokféle jelenségét érthető egységgé alakltja át, amelyben saját lényéből kiindulva és reális tapasztelatait általánosítva a természet elemi erőit megszemélyesíti, és naiv népművészként istenek történetévé formálja át. A mítoszt mégsem korlátozza csupán a "természeti8löttire", mert ez nem is idegen birodalom számára; Így a mítosz az isten és ember kapcsolatáról is szól a különböző korokban: az ősi látásmódot megőrizve bár, éppen ezért változik, bővül maga is, szemtelen variánst produkálva az idők folyamán. A mitikus gondolkodás szerint a jelen világrend kreativ erők egyszeri elkotása a múltban, ami azonban a mindékor! jelen struktúráját is meghatározza. A mítosz tehát eszerint nem fikció, hanem élő realitáa, amely folytonosan működve befolyásol je a világot és benne az embernek sorsát. Minden vallásos gondolkodás is lényegében mitologikus, mégha a magasabb rendű vallásokban a mitosz nyilt, közvetlen formál már vallásos szimbólumokká változnak is át. Ilyformán a mitosz az a történelem előtti, a történelmi időszek által készen kapott tartomány, amelyről Engels szavai szólnak, és ami minden vallás mögött, ősi forrásként felfedezhető. A vallásos kultusz emlékezés és emlékeztetés erre e világrendet meghatározó ősi mitoszra és az abból fakadó történetekre és törvényekre; a kultuszból kivirágzó kultusz-dráma pedig az ősi történet megjelenítése és aktualizálása a mindenkori jelen itt és most-jára; Időnkénti oly ábrázolása a szent eseményeknek, amely a résztvevő nézőket a mitikus realitás aktiv közreműködőjévé evatja. A kultusz-dráma örököseként a világirodalom nagy drámai alkotásai sem bíbelődnek csip-csup eseményekkel: halhatatlanságuk éppen a mitosz- és kultusz-hagyomány ózta létproblémák megragadásából származik.