Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)

Bóna László: A természet mint kellék /Motívumkereső színházi táborozás/ Kaméleon Színházi Csoport - 1983, július, Kurd község

test, egyik és a másik személyiség relativ voltát, az egyesülés esélyeit. Az átviteli mágia kellékjátékai a kellékhasználatnak, vagyis a formateremtésnek, mint erotikus, egyesítő gesztusnak adnak értelmet. A formátlanná vált sötét domboldalon éjszaka a FÉNY MINT KELLÉK - játékaira találkoztunk lámpákkal és tükrökkel. A térben szétszóródva fényjelzésekkel üzentünk egymásnak, majd a sötétbe beleirt fényrajzzal mindenki a világűrbe küldött üzenetet. Ez az üzenet a szemnek sose, csak a nyitott fényképezőgépbe helyezett fényérzékeny filmnek rajzolódott ki. A fényüzeneteket tükrökkel vertük egymás felé vissza, az elküldött és visszavert fény az érintkezés valódi csatornája ebben az esetben, amely kijelölte és érthetővé tette a sötétben szétszóródott emberek térbeli helyzetét és a hivő jeleket megértve egymásra találhattunk. Játékok fénnyel: fények kergetik egymást, birkóznak. A fény mint fegyver, akit megvilágítanak, meghal, a pajzs a tükör. A va kit ás motivuma mint gyilkosság, kasztrálás, az önvakitás, mint öngyilkosság kulturális jelképrendszerek hagyományos slapmotivuma. Harc fényekkel, fénycsata. Egymásba olvadó fénykörök táncát rajzolni a sötétben kirajzolódó természeti formákra vagy egymás testére. Az ember megerőszakolása fénnyel. A fény mint hatalom, harc a fény birtoklásáért, a fény elrablása, csapdákat állítani a fénynek, fényt adni valakinek ajándékba. A fényrablást és a fényajándékozást megismételtük világosban is a nap fényével. A világosban elrabolt fény csak képzeletünkben teszi sötétté a világot, a szélnek eresztett képzeletben elrabolt elszabaduló fény olyan világossá teszi a világot, amilyen világos az egyébként is. A sötétben mindenki fényöngyilkosságot követett el, hirtelen erőteljesen saját arcába világit, felkiált és addig néz a fénybe, amig a szusz a kiáltástól ki nem fogy belőle. Akkor mindenki eloltja a lámpáját és közösen segítve egymást árny oktalanul, magunk válva árnyékká, hazabotorkálunk a vaksötétben. A FŐJE MINT KELLÉK - játékai a földet, a talajt használják kellékül emberi tartalmak kifejezésére: érintkezések a földdel,