Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)

Nánay István: Amatőr színházak tündöklése és bukása

felemelőbb, emberibb eszmények vallóivá akerta tenni őket. A küzdelemre Boldizsár eltűnt, a kétkedő én elhallgatott. A konfliktus egyértelműen Kelemen és a közönség között feszült. S amikor már nem hatottak ez érvek. Kelemen hátára vette a keresztként kifeszülő Vándort, s igy járt körbe a kőművesek között. A Vándor fájdalmasan emberi keresztrefeszitettsége, Kelemen emberfeletti keresztútja elhallgattatta az építőket, de nem mozdultak. S Kelemen - az előadás végső pontján - egymaga vonszolta, húzta, taszigálta a mozdulatlan testeket egy helombe, s végül ő is közéjük dőlt. A kezdő kép egy magasabb szintű változata zárta az előedást, amely hallatlanul átütő erejű volt. A nézőknek teljes lényükkel kellett résztvenniük a szertartásban. Elsősorban az előadás képi megvalósítása, a gesztusrendszer, a mozgásformák utaltak olyan archetípusokra, amelyek minden nézőre egyénileg és kollektíván hatnak, és létrejött a katarzis ritka pillanatai lelke legmélyén e néző szembesült önmagával, etikai rendszerével. Ács János az együttes kiemelkedő színésze irta és rendezte a Dimenziók cimü epizódsort, amely egy hatalmi jelkép télikabát - metamorfózisán keresztül az emberi természet változását mutatta be. Alapvetően "szegény szinház" volt ez, mindent a szinész testével, hangjával fejeztek ki, kellék alig volt. Ha kelléket használtak, akkor több jelentésben és gyakran szokatlan tartalommal tették. A legtöbbet használt kellék egy másfél kilónyl kenyér volt, ki-kicsíptek belőle egy-egy falatot, s a falattól az eddig csak rágógumit majszoló alakok emberivé váltak. A kibontakozó szerelmet megölték, a Fiúra mint keresztre a másik két szereplő "felfeszitette" a Lányt, a szegek cigaretták, a kalapács a kenyér volt. A keresztrefeszitést követően cigarettára gyújtottak, a cigarettát a kenyéren oltották el, a keresztről levétel után Pietà-szobrot faragtak, a véső egy furulye, a kalapáos ismét a kenyér volt. Az igazi emberi kapcsolatok kialakításakor a furulya eredeti értékének megfelelően hangszerként funkcionált. S ahogy a kellékek állandóan átváltoztak, az emberek ls mindig más és más alakban jelentek meg. A típusok állandóan maradtak, a szerepek cserélődtek.