Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)
Nánay István: Amatőr színházak tündöklése és bukása
Árkosi Árpád viszont egy sajátos, nem verbális, abszurd képi komikumra épülő kabarésorozetot rendezett. A ffo-csak /1973/, - Miként /1974/ - Vagyunk /1976/ cimek összeolvasva is egységes egészet sejtetnek, s bár az egyes műsoroknak önálló karakterük, történésük volt, egységessé tette őket az, hogy egy kisember csetlése-botláse fűzte össze az epizódokét. Bohóc tréfák, abszurd ötletek, a fekete és intellektuális humor elemeiből kihagyásos dramaturgiával készítették a produkciókat. Az ötletszintű, de egymásra rímelő epizódokat a nézőnek kellett mélyebb tartalommal megtölteni, az élet jelenségeire asszociálnia. Árkos! kabaréi olyanok voltak, mint Sándor György műsorai, de mig Sándor a szavakban teremtette meg azt a lazának tűnő poén-szövetet, amelyet kinek-kinek műveltsége, valóságismerete szerint társalkotóként kellett teljes művé kiegészítenie, addig a szegedlek képben tették ugyanezt. Keserűkegyetlen képet rajzoltak ezek a kabarék az emberek közönyéről, anyagiasságáról, brutalitásáról, de a kacagtatóan tragikus jeleneteket mindig feloldotta a rendező a kisember humanista világával. Állandó clown-tipusokkal dolgozott Árkosi. A közös alkotóműhely hatását, de egyben a két rendező Árkosi és Ács - eltérő szemléletét is jól példázza a Miként egyik epizódja: Egy keresztre feszitett, de még élő ember volt a szinen. Bejött egy faarcú, körbejárta a keresztrefeszitettet, és kihúzta a jobb kezét tartó szöget. A keresztrefeszitett reménykedve mutogatott a fejével a balkezére, várva, hogy partnere azt is megszabadítja a szögtől. A faarcú hosszan szemlélte a kezében lévő szöget, majd meglátta, hogy a keresztrefeszitett jobb karja élettelenül leng, s gyorsan visszaszögezte a jobb kezet. Helyreállt a rend, a keresztrefeszitett úgy festett ismét, ahogy kell, ahogy illik. Az együttes működését nem jő szemmel nézték Szegeden, számos összekoccanás volt az együttes és a város, illetve a megye illetékesei között. Paál István 1975-ben hivatásos rendező lett először Pécsett, majd Szolnokon. Ezzel kezdetét vette az együttes több fokozatban végbemenő felbomlása. Egy ideig még Árkosi Árpád vezette a Színpadot, /főbb rendezései: Nyilvántartás - kabaré, Sartre: Zárt tárgyalás . Mrozekt Emig-
