Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)

Nánay István: Amatőr színházak tündöklése és bukása

tásos-amstőr vitában használatos, hanem a hivatásos szakmán belül is, például a saját hangjukat kereső színházakkal, szinházi alkotókkal szembeni hadakozásban is,/ S amikor a viták elmérgesedtek, a konkrétumokat mellőző, a valóságnak fittyet hányó módszerek a hivatásos szervek és a művészeti közösségek közötti, csupán feltételezésekre, híresztelésekre, indulatokra épülő nézeteltérésekben, illetve ezek elintézésében is eluralkodtak. Az Egyetemi Színpadon folyó sokrétű művészi munkát tehát éppen azok nem kisérték figyelemmel, akik legjobban ellenezték a Szinpad tevékenységét, igy nem is profitálhattak mindabból, ami ebben a komplex művészi alkotóműhelyben, s ezen belül az Universitas Együttesben megszületett. Az Universitas az első években - 1965-ig - legnagyobb sikereit részben azokkal a darabokkal aratta, amelyekben az egyéni és közösségi játékot különböző módon próbálták szintézisbe hozni /

Yerma

. A szarvassá változott fiú kiáltása

. Laodameia

. A kékszakállú herceg vára

. Oreszteia/

. Előadásaik egy másik vonulatába a klasszikus drámák új szemléletű interpretálása tartozott. Nem ájult tisztelettel közelitettek a szöveghez, hanem annak tekintették, ami, egy előadás alapjául szolgáló irodalmi alapanyagnak, amiből nekik kell élő, itt és most ható előadást létrehozniuk. Nem a divatos aktualizálással, hanem a hangsúlyok megfelelő kiemelésével fejezték ki viszonyukat a darabokhoz. Nagyon emberi, egyszerű és őszinte volt az előadások alaphangja, s a tragédiákat is átszőtte egy humánus, ugyanakkor kamaszosan tiszteletlen, a dolgokat a maguk tényleges mivoltukban láttató ironizáló szemlélet. /

Gőz fürdő

. Pereskedők

. Szeget szeggel

. Oreszteia/ De a pszichologizáló drámákat is kitűnően, az összeütközéseket végletekig feszitve szólaltatták meg /

Bűntelenek

. Az ajtón kivűl

. Égető sötétség/

. Műsoruk jelentős és stílusuk meghatározó részét a zenés kabarék képezték /rendezőjük többnyire Mezei Éva volt/, melyek a kezdeti diákpamfletektől az élesen aktuális, közéleti hangú műsorokig fejlődtek. Ezek a különböző műfaji és stilusrétegek a Csokonai-előa