Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)
Nánay István: Amatőr színházak tündöklése és bukása
van még egy ország, ahol az elmúlt három évtizedben olyan mély szakadék választotta volna el a hivatásos és nem hivatásos színházakat egymástól, mint nálunk. Ez a jelenség hol abban nyilvánult meg, hogy a két terület tudomást sem vett egymás létezéséről, hol abban, hogy ádáz harcot vivtak egymás ellen, de a dolog természetéből következik: a passziv, a szenvedő, a sértett fél mindig az amatőrizmus volt, 1968-69 az amatőrsz inj át szás minden megnyilatkozási formájában fordulatot jelentett. Itthon is, külföldön is sűrűsödtek azok az események - az 1967-es közel-keleti válság, Kina és a Szovjetunió viszonyának megromlása, az 1968-as csehszlovákiai események, a nyugati diákmegmozdulások, az 1969-es lengyelországi politikai helyzet változása, az amerikaiak vietnámi agressziójának s vietnamiak ellenállásának fokozódása, s mindenekelőtt itthon az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése 1968-ban -, amelyek a társadalom minden rétegére hatottak, a fiatalság, az értelmiség körében pedig élénk gondolati aktivitást váltottak ki. Az amatőr szinjátszás általában is rendkívül érzékenyen reagál a társadalmi-politikai-gozdasági-szociológiai változásokra, de ezúttal a külső-belső események hatása különösen gyorsan és hevesen lecsapódott az együttesek azon részének munkájában, amelyek a megelőző években különböző irányokból /szinjátszás, irodalmi szinpad stb/ indulva a maguk önálló stílusát, hangját keresték. Fejlődésük felgyorsult, és mivel alakuló közönségüket is azok a problémák foglalkoztatták, mint őket, ezeknek a problémáknak szinházi megfogalmazása, s az ezekkel adekvát művészeti eszközök kialakítása közben jöttek létre a magyar amatőr színházak. A külső-belső események, a nemzetközi szinházi, egyetemi szinházi tapasztalatok fellendülése /Magyarország felfedezése sorozat, Moldova György riportjai, Darvas József, Végh Antal, Zám Tibor, László-Bencsik Sándor szociográfiái stb./, a hatvanas évek nagy filmeseinek, mindenekelőtt Jancsó Miklósnak a munkássága, a "deheroizálás" címszóvá egyszerűsített történelmi szemléletváltozás erősen hatott ezekre az amatőr színházakra, s 1967-74 között ezek az