Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)
Nánay István: Amatőr színházak tündöklése és bukása
együttesek külön-külön is, de főleg együttesen a megyar szinházi élet jelentős tényezőivé váltak. Ez a néhány tizre tehető amatőr szinház az amatőr szinjátszás élvonalát alkotta, im egy 1970-es felmérés szerint mintegy négyezer csoport működött az országban, s ezek jelentős része csupán ünnepi műsorokat készített, mig e mozgalom derékhadát, a többé-kevésbé rendszeresen dolgozó, különösebb eredményt felmutatni nem tudó, de tisztes szinvonalat elérő produkciókat bemutató néhány száz csoport képezte. Magától értetődő, hogy más feladatok álltak az amatőr szinházak és a színjátszók derékhada előtt. A mozgalom nagyobb részét kitevő együttesek munkájával, célkitűzéseivel foglalkozott a Népművelési Intézet 1970-ben kiadott A műkedvelő szinjátszás hely zete és feladatai cimü vitaanyaga. A tézisek nyomán hónapokig tartó vita bontakozott ki a Népművelés cimü folyóirat hasábjain. A vitaanyag a színjátszás feladatainak a következőket jelölte meg: "a színházművészet és az irodalom jobb értésére való nevelés, az aktivitás és a befogadás egységén nyugvó müvészetismeret, a társadalmi felelősségérzet erősödésével párosuló nemes szórakoztatás, a mindenhol és minden színhelyen realizálható, jó értelemben vett szinházpótlás, a műfajok, műsortípusok és stílusok sokféleségét ötvöző, differenciált formanyelv és a hivatásos színházinál közvetlenebbül érvényesülő emberformáló szándék. 11 A vitában a nézőnevelői funkciót erősítette meg például Malonyai Dezső, a Minisztérium akkori főosztályvezetője, mondván "az önkéntes munka során váljanak önmaguk is - közönségükkel együtt - értő és müveit társává a színháznak!", illetve Bőgel József, aki a bevezetőben idézett gondolataival egyező módon nyilatkozott, de megjelölte az amatőrök egy lehetséges speciális alkotó területét is: "A műkedvelő együttes jellegénél fogva is jobban vállalkozhat ritkaságok, rendkívüli erőfeszítést és kockázatot igénylő müvek bemutatására. Vihet színpadra olyan alkotásokat is, amelyek különleges témájuk, nehezen emészthető, de értékes tartalmuk és művészi eszköztáruk következtében csak kis réteget érdekelnek!"
