Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)

Késmárky Nóra: Bepillantás Jerzy Grotowski színházi laboratóriumába

vágya ellenére sem törik át e névtelenséget, a másik teljes Idegenségét. - - 58.0. - /•••/ valaki kiterített egy lepedőt, ami már vizes volt, úgy emlékszem. Csatlakoztam azokhoz, akik ritmikusan rázták a lepedőt. Őrült transzot éreztem, és békét, és ugyanakkor őrjöngést, és semmi gondolatot. Nem emlékszem, hogyan történt, egyszerre osak a lepedőn találtam magam, és testek tömege nehezedett rám. /.../ Hirtelen elkezdtem hangosan kiabálni. /•••/ Egészen önkény telén kiáltás volt ez, hihetetlenül kimerített. Ugy éreztem, abban a pillanatban megközelítettem ez őszinteséget, /.../ hogy kiáltanom kellett. —58.o. - Minden belépőt két ember ragad meg. Rohanvást felviszik a lépcsőn. Néhány lépcsőfokon tüz-akadályok vannak. Az embernek át kell ezeken ugrania, futtában. À lépcső tetején ketten fogadják a rohanót, megragadják a kezét, rálökik a pokrócra, és addig guritják, mig a falhoz nem ér. /.../ behoznak egy hatalmas vitorla vásznat. Köralakban kifeszítik. A körön belül két fiú táncol. A többiek kivül állnak, tartják a vászon szélét. Sokan vagyunk, mindenkinek csak egy talpalatnyi hely jut. A gyűrt* elkezd körbe forogni, mind gyorsabban, gyorsabban. ••, a tömeg énekel, a fiúk táncolnak, gyorsabban, gyorsabban. Valaki kenyérdarabokat dobál a gyűrűbe, va le ki más egy vödör tejet hoz és ráfröcsköli e kenyérre. A vászongyürü egyre gyorsabban forog, végül a lánc elszakad, elengedjük e vásznat, őrjöngve táncolunk. /•••/ Megint csend ven. Páradtan leülünk, lefekszünk, pihenünk. Néhányan felállnak, és megmossák a tejtől lucskos kenyérdarabok kőzött fekvők arcát, kezét, lábát. - - 59.o. - Csend. Vagyis a fák neszezése, az eső susogása, a madarak kiáltozása. /•••/ Az esőt már észre sem veszem. Vagyis már hozzászoktam ahhoz, hogy nedves vagyok. /.../ Keresztülvágunk egy Irtáson, nyírfa-és fenyőgallyakon, és itt a tisztás széle .Mindenki csendesen áll. /.../ Homokos párkányon egyenesen álló fáklya, nézem, mindenki nézi a tüzet. /•••/ Ketten előbukkannak a nyárfa mögül. Meggyújtanak egy újabb fáklyát. Rohannak a hegy oldalába vájt homokbarázdában.