Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)

Késmárky Nóra: Bepillantás Jerzy Grotowski színházi laboratóriumába

dolog történik: az Auschwitzba helyezett Akropoliszban a nézők az "élők"-et "játsszák". A szinészek. a "holtak", miközben a történelem és a mitológia jeleneteit, az adott színhely miatt meglehetősen groteszk módon felelevenítik, úgy néznek rajtuk keresztül, mintha üvegből lennének, noha a játék közöttük folyik. Ezzel érzékeltetik, hogy ők is, a nézők is egy-egy más világnak a képviselői, a határokat átlépni nem lehet, ezért nem tudnak segíteni egymáson. A közös tér azt eredményezi, hogy a néző nem szigetelheti el magát az eseményektől, nem érezheti magát biztonságban, nem védekezhet. Viszont ennek ellenére sem fogadja el feltétlenül a színész kihívásait - ugyanis nem szívesen néz bele abba a tükörbe, amit a szinész tart elébe. "Nem fogadja el azt az eléktelenített önarcképet, amelyről a szinész fellebbenti a fátylat, belekapaszkodik a tabukba, amelyekre szüksége van, nehogy megismerje az Önmagáról szóló világot."

/l4/ Az egységes tér lehetetlenné teszi a menekülést. A szinészek "borzasztóan" közel vannak, igy a néző kénytelen észrevenni legapróbb fizikai reakcióikat is, kénytelen érzékelni a szinész testét, a szervezetében végbemenő fiziológiai változásokat. És valószínűleg ez a közvetlen hatás titka. Alaptörvény ugyanis, hogy az egyik élőlény működő izmai már viszonylag nagy távolságból is befolyásolják egy másik élőlény izmainak állapotát. A távolság itt pedig nagyon kicsi. Ráadásul, mivel Grotowski nemcsak a frontális kettéosztást szünteti meg, hanem lemond a világítási trükkökről is, és előadásait néhány rögzített reflektor világítja meg - a nézők egymás reakcióját is kénytelenek észrevenni, s ez erősiti a hatást. Ha a néző nem is vesz részt aktivan az előadásban, 8ligha van köztük olyan, akinek sikerül kivonnia m8gát a közvetlen érzéki hatások mechanizmusai alól. A nézőt nem szórakoztatják, nem váltják meg, és ráadásul még kényelmetlenül is érzi magát. Miért járt akkor Grotowski színházába? Mert a színésztől, aki helyette szenvedte el a nyilvános élveboncolást, segítséget kaphatott ahhoz, hogy analizálja önmagát, már amennyiben "lelki szükségletei" ön-