Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)
Késmárky Nóra: Bepillantás Jerzy Grotowski színházi laboratóriumába
maga megismerésére inspirálták* " Mi azzal a nézővel foglalkozunk - Írja Grotowski -, eki érez egy bizonyos lelki szükségletet, s aki ez előadással való kapcsolaton keresztül valóban meg akarja ismerni önmagát* Nem foglalkozunk azokkal az esiberekkel, akik pontosan tudják, mi a jó és ml a rossz, és akik nem ismerik a kételkedést. "^ 1 ^ Ez a színház egyrészt egyfajta speciális érzékenységet vár el a nézőtől, másrészt pedig ezt, hogy igénye legyen a cselekvésen keresztül történő kommunikációra* Grotowski, mint láttuk, hogy ezt az igényt kielégítse, nem elégszik meg azzal, hogy a nézőt közelítse az előadáshoz, résztvevővé evatja, integrálja* A néző reakciója azonban sokszor mégsem organikus* Vagy a gúnyra reagál, vagy teljesen azonosul azzal, amit lát* Egyáltalán? már menet közben analizálja magában a történéseket* Ebből Grotowski arra következtet, hogy a kollektiv mítoszok, beleértve a Lengyelországban uralkodó kereszténység mítoszát is, már nem élnek tisztán* Mindannyiunkban különböző hitek keveredtek össze* A vallást, ami ha másképp nem is, de mint kulturális örökség mindenképpen bennünk él - sokan megtagadják, életfilozófiáink zűrzavarosak. Saját énünkben sem bizhatunk igazán, hiszen mesterségesen testre és lélekre osztottuk magunkat. "Ugy vélem, nem lesz többé lehetséges feltámasztani a szinházban a ritust, tekintettel erre, hogy hiányzik a kizárólagos hit, a kizárólagos misztikus jelrendszer, az ősi képek rendszere* /•••/ Mindig, valahányszor megkíséreljük feltámasztani a színházban a rítust, ugyanazok a hibák ismétlődnek. Ha ősi spontaneitásra vágyunk, a nézők csoportos reakciójára, akkor akarva-akaratlanul valamiféle zűrzavaros, hlsz/16/ térikus spontaneitáshoz jutunk*"' ' Attól a pillanattól kezdve, hogy Grotowskiék megválnak a rituális, vagyis a kollektiv mitikus tengely mentén születő szinház ideáljától, a saját ritus felé közelednek. "Elvetettük a rituális szinház ötletét, hogy /*../ megújítsuk a színházi ritust, nem a vallásit, hanem az emberit* nem e hiten, hanem a cselekvésen keresztül."'
