Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 19. (Budapest, 1986)

Clifford Davidson: A bölcsesség és a bolondság ikonográfiája a Lear királyban

az alfelén", kesztyűt a lábain, cipót a kezén, nadrágot a karján. Felül egy fejjel lefelé álló templom, egy repülő hal és egy visszafelé égő gyertya látható; a fametszet alján egy egér hajszol egy macskát, egy nyúl meg egy kutyát. Mindkét oldalon egy-egy újabb részlet: a jobb oldalon egy talicska tol egy embert, a bal oldalon egy szekér húzza a lovat. A fametszetet úgy értelmezik, mint az "Idők Jelképét": "Minden a visszájára fordult*" Hasonlóan, a Lear király ikonográfiájának fordított rendjében a tébolyult koldust "bölcs"-nek nevezik, "Theba bölcs fiának". A második felvonásban Shakespeare igen pontosan leirja az Őrült divatok».. elején található fametszet egyik részletét: "Nem lehet-e bölcs a szamár, ha a szekér húzza a lovat?" Mintha a kisebb fölénybe került volna a nagyobbal szemben, s ez katasztrofális következményekkel jár; Lear maga "gyermekké lett" apává válik. Minthogy Angliában alapvetően megváltozott a dolgok rendje, Lear igen elcsodálkozik, mikor lányai, Gonerll és Regan elvárják tőle, hogy "engedelmes" apává változzon. Edgar, aki törvénytisztelő és hűséges, úgy leplezi magát, hogy bolondot játszik, kinek csupán egy takarója van, hogy meztelenségét rejtse, s eközben Edmond tekintélye és vagyona egyre nő, halad előre a hatalom és a dicsőség felé. "Minden kificamodott." Ezt a káoszt a dráma csakis vizuális eszközökkel, illetve a vihar leírásával képes sikeresen közvetiteni - ezt Gloster az ítélet Napjának tradicionális jeleivel fejezi ki:^^ "Ily viharral/ Mely a vak éjben érte tar fejét/ Föllázadt volna még a tenger is/ S kioltott volna minden csillagot." Ennek a viharnak a közepén van az a jelenet, melyben Lear szegény bolond zarándokká változik, s Dover felé indul, hogy kibéküljön lányával, Cordeliával. Ez az utazás azt szimbolizál ja, hogy Lear mennyire idegen ebben a tótágast álló világban. Azzal, hogy visszatér Angliába, hogy szenvedő apját megmentse, Cordelia nem kevesebb belső tartást árul el, mint a dráma elején, amikor úgy áll előttünk, mint az igazság ikonja a hamissággal szemben. Olyan terminológiával kifejezve, ami implicit módon összekapcsolja őt az Uj Testamentum "drágagyön-